A futók gyönyöre és az endokannabinoid rendszer

2020. március 2. orvosikannabisz

Cimkék: anandamid, endokannabinoid rendszer, endokannabinoidok, testmozgás

A lelkes futók vagy rögeszmés kondimániások valószínűleg ismerik az edzés utáni „eufóriaérzést”, amely „runner’s high” azaz a futók gyönyöre (futómámor) néven vált népszerűvé. Mi is ez pontosan? A futók gyönyörét leginkább úgy jellemzik a tudományos irodalomban, mint „tiszta boldogság, felemelkedés, önmagunkkal vagy természetével való egységérzet, végtelen békesség, belső harmónia, határtalan energia és a fájdalomérzet csökkenése”.

Egyes tudósok feltételezték, hogy a futók gyönyöre egy közepes vagy intenzív aerob tevékenység után járó neurobiológiai jutalom, amely ösztönöz bennünket a szokássá vált testmozgásban való részvételre. Logikus azt gondolni, hogy ezt a jutalmazási mechanizmust az evolúció révén fejlesztettük ki, ami arra ösztönöz minket, hogy kiszálljunk kanapéból (vagy a barlangból), és részt vegyünk egészségfejlesztő tevékenységekben.

Érdekes, hogy az emberek a rendkívül intenzív állóképesség teszteken, az állatvilágban egyedülállóan eredményesek. A „Miért fut az ember: A maratoni futás biológiája és evolúciója” című előadásában Daniel Lieberman a Harvard egyetem antropológia professzora kifejti: „A hajtalan, karom nélküli és nagyrészt fegyver nélküli ősemberek az izzasztás és a könyörtelenség valószínűtlen kombinációját használják, hogy elejtsék a gyorsabb, erősebb, általában veszélyesebb állati zsákmányukat. ”

A futók gyönyöre nemcsak arra ösztönöz minket, hogy tornázzunk, hanem hozzájárulhatnak az intenzív aerob tevékenység hosszabban időn át való fenntartásához. Hasonlóképpen, figyelembe véve azt a tényt, hogy az intenzív aerob tevékenységekek alatt lényegesen több energiát használunk el (és nagyobb a sérülési kockázata), mint a kevésbé intenzív tevékenységeknél, ez a beépített neurobiológiai jutalom létfontosságú szerepet játszik a motivációban.

A futók új gyönyöre? Kannabisz használata edzés előtt

Hagyjuk az endorfinokat, itt vannak a kannabinoidok

Talán emlékszünk még arra a hírre, hogy a kocogás miként szabadítja fel az endorfinok áradatát, ezzel gyönyört okozva a futókban. Sok éven át a média segítségével a média népszerűsítette azt az elképzelést, miszerint az intenzív testmozgás endorfinokat szabadít fel, amelyek bizonyos pszichotróp anyagokhoz hasonló „betépést” indukálnak. Az endorfinok a testünk természetesen előállított opioidjai. (Az „endorfin” kifejezés az „endó” – ami azt jelenti, hogy „belül”, vagyis a „testben” – és a „morfin” szavak kombinációja, amely természetesen az opiátra utal.)

A tudósok hatalmas erőforrásokat költöttek ennek a jelenségnek a kutatására. Az állatkísérletekben olyan egereket tanulmányoztak, amik annyira rabjává váltak a testmozgásnak, hogy minden más helyett a futást választották, amibe végül belehaltak. Néhány tudós ennek alapján azt feltételezte, hogy a kocogás ugyanolyan addiktív lehet, mint a morfin. Ezt a hipotézist azonban megkérőjelezték, ami oda vezetett, hogy a kutatók egy másik kapcsolatot fedeztek fel: ezek voltak az kannabinoidok és az endokannabinoid rendszer.

Az arizonai egyetem antropológus kutatóinak az volt a célja, hogy tovább vizsgálják ezt a kapcsolatot. Össze akarták hasonlítani a nem kurzorállatokat (amiknek nincs a futáshoz alkalmazkodó végtagja) azokkal a kurzorállatokkal (például emberek és kutyák), akiknek fizikai felépítése jobban megfelel a kitartó futáshoz.

A kutatók tanulmányt készítettek az emberek, kutyák és vadászgörények összehasonlítására. Feltételezték, hogy az intenzív aerob aktivitás kiválthatja az endokannabinoid rendszerrel összefüggő neurotranszmitter jelátvitelt. A csoport az anandamidra, egy úgynevezett endokannabinoidra összpontosított, amit „boldogság molekulaként” is emlegenek.

Az anandamid – amely a szanszkrit szó az „ananda”, azaz „öröm vagy boldogság” után kapta nevét – a Δ9-tetrahidrokannabinol (THC) kannabisz vegyület, mimetikus ikertestvére. Az anandamid, akárcsak a THC, aktiválja a CB1 és CB2 receptorokat, ami pszichológiai és fizikai jutalommal jár, mint például az eufória és a fájdalomcsillapítás.

A futás stimulálja az endokannabinoid rendszert és csökkenti a szorongást

A kutatók egy korábbi, nagy intenzitású futtatáshoz tenyésztett egerek vizsgálatára támaszkodtak, amelyben azt találták, hogy a kannabinoid receptor aktivitás gátlására szolgáló gyógyszer (rimonabant) beadása után az egerek már nem éreztek kényszert, hogy használják a futópadot. Míg ez a tanulmány azt sugallta, hogy az endokannabinoid rendszer alapvető szerepet játszik az egerek testmozgásának jutalmazásában, meg akarták vizsgálni a testmozgás és az endokannabinoidok kapcsolatát más emlősökben (emberek, kutyák és vadászgörények). Toboroztak „rekreációs célra alkalmas” embereket és kutyákat a helyi közösségből. Nem világos azonban, hogy hol találták meg a vadászgörényeket (talán válaszoltak egy hirdetésre?).

A kutatók összehasonlították a kurzoros emlősök (kutyák és emberek) és a nem kurzoros vadászgörény edzés előtti és utáni vérszintjét annak hipotézisének tesztelésére, miszerint a kurzoros emlősöknél a neurobiológiai jutalmak a nagy intenzitású testmozgáshoz kapcsolódnak. Valamennyi alany szakaszonként összesen 30 percig futott vagy sétált. (A kutyák és a vadászgörények, amelyek feltehetően kevésbé mozgékonyak, engedményt kaptak a futásban és hagyták őket ügetni.) Tekintettel a „nyelvi akadályra”, csak az embereket vizsgálták meg szubjektív eredmények, például „lelkesedés, energia és kellemes elkötelezettség” szempontjából.

A kutatók előrejelzései szerint az endokannabinoid jelátvitel az emberekben volt a legerősebb futás után, míg a kutyák esetében csak kisebb mértékű. Intenzív futás után az emberek és a kutyák egyaránt szignifikánsan magasabb anandamidszintet mutattak. A nem kurzoros vadászgörények nem mutattak változást az anandamidszintekben egy 30 perces futási- vagy pihenőidő után.

Milyen következtetést lehet levonni a tanulmányból? Tekintettel arra, hogy az anandamidnak az érzelmi (és fizikai) jóllét előmozdításában betöltött szerepét bemutató kutatások kimutatják, ha az anandamid szintjét szeretnénk fokozni, az intenzív aerob tevékenységek jobb eredményt biztosítanak a kevésbé intenzív tevékenységekhez (például séta) képest.

Nem egyértelmű, hogy a nagy intenzitású szakaszos testmozgás, -amelyet más néven „tabata tréningnek” neveznek – hasonló, jobb vagy rosszabb eredményeket eredményez-e. A tabata edzés az utóbbi években vált népszerűvé, mivel csak nyolc egymást követő, rendkívül nagy intenzitású intervallumra van szükség (sprint, push-up, pull-up stb.), mindössze négy percent át. Érdekes módon több kalóriát éget el, és nagyobb mértékben csökkenti a bőr alatti és hasi testzsírt.

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/