Endokannabinoidok

Testünk természetes kannabinoidjai

Az endokannabinoidok, az emberi testben természetesen előforduló lipid jelzőmolekulák, létfontosságú szerepet játszanak a biológiai harmónia és az neuroplaszticitás* fenntartásában – ami az agy és az idegrendszer alkalmazkodását jelenti a változásokhoz.

*A neuroplaszticitás az agy képessége arra, hogy újraprogramozza, újrahuzalozza saját magát, hogy új dolgokat tanulhassunk.

Mik azok az endokannabinoidok?

Az endokannabinoidok, más néven endogén kannabinoidok hasonlóak a növényi kannabinoidokhoz, de a testünk termeli őket.

Ezek a molekulák segítik a belső funkciók zökkenőmentes működését. A testünk szükség szerint állítja őket elő (on demand), ezért nehéz pontosan tudni, hogy mik ezen vegyületek tipikus szintjei.

Az endokannabinoidok az emberi testben természetesen előforduló lipid jelzőmolekulák, melyek a normális élettani funkciókat közvetítik. Úgy tűnik, hogy az endokannabinoidok az agyban fejlődtek ki a biológiai harmónia fenntartása, valamint az idegsejtek túlzott és káros ingerlékenységének csökkentése érdekében. Szerepet játszanak a neuroplaszticitásban is, vagyis abban, hogy az idegrendszer hogyan képes alkalmazkodni a változásokhoz.

A rendszer részét képezik az olyan fehérjék is, amelyek szabályozzák az endokannabinoidok képződését, szállítását és lebontását. Ezek újabb gyógyszercélpontokat jelentenek az endokannabinoidok szintjének fokozásához, mivel kialakulóban van egy meglátás, miszerint sok betegség az endokannabinoidok hiányához köthető.

Feltételezik, hogy az endokannabinoid rendszer szerepet játszik az emberi csecsemők táplálásában, a pre- és posztnatális fejlődésben. Az endokannabonoidok beindíthatják a szopást csecsemőknél, serkenthetik a csecsemők étvágyát és jó közérzetét, valamint szerepet játszhatnak a csecsemő agyának és idegrendszerének fejlődésében. Jelenleg azonban nem értjük pontosan az endokannabinoidok szerepét az anyatejben.

Az ismert endokannabinoidok

Agonista – vegyület, amely a receptorhoz kötődik, aktiválja azt; Antagonista – vegyület, amely blokkolja vagy csillapítja az agonista által okozott hatásokat (receptor blokkoló); Endogén – belső, a test által termelt; Ligandum – olyan molekula, ami valamilyen receptorhoz kötődik

Anandamid

Az anandamid az első felfedezett endokannabinoid vegyület, amelyet arachidonoil-etanolaminként azonosítottak. A név a boldogságot jelentő szanszkrit szó, az ananda és az -amid kapcsolatából képződik. Farmakológiája hasonló a THC-hez, bár szerkezete meglehetősen eltérő. Az anandamid kötődik a központi (CB1) és kisebb mértékben a perifériás (CB2) kannabinoid receptorokhoz, ahol részleges agonistaként hat. A CB1 receptoron az anandamid ugyanolyan hatásos, mint a THC. Az anandamid az állatok széles körében szinte az összes szövetben megtalálható, valamint egyes növényekben és kis mennyiségben a csokoládéban is.

2-AG

A második felfedezett endokannabinoid, a 2-arachidonoil-glicerin (2-AG) hasonló affinitással kötődik a CB1 és a CB2 receptorokhoz, teljes agonistaként működve mindkettőnél. A 2-AG az agyban lényegesen magasabb koncentrációban van jelen, mint az anandamid, és némi vita merül fel azzal kapcsolatban, hogy az anandamid helyett a 2-AG felelős-e főként az endokannabinoid jelátvitelért in vivo. Konkrétan, egy in vitro vizsgálat arra utal, hogy a 2-AG képes az anandamidnál magasabb G-fehérje aktiválást stimulálni, bár ennek a megállapításnak a fiziológiai következményei még nem ismertek.
Az anandamid és a 2-AG az anyatejben is megtalálhatók, kutatások szerint a 2-AG nagyobb mennyiségben.

Érdekes módon mind az AEA, mind a 2-AG az endokannabinod receptorokon kívül más receptorokkal is kölcsönhatásba lépnek.

2-AGE

2001-ben egy harmadik, éter típusú endokannabinoidot, a 2-arachidonil-gliceril-étert (2-AGE, noladin-étert) izolálták sertés agyból. A felfedezés előtt a 2-AG stabil analógjaként szintetizálták; azonban továbbra is fennáll némi vita az endokannabinoidként való besorolása kapcsán, mivel egy másik kutatócsoportnak nem sikerült “bármilyen észlelhető mennyiségben” kimutatni több különböző emlősfaj agyában. A CB1 kannabinoid receptorhoz kötődik és szedációt, hipotermiát, bélmozgékonyságot és enyhe antinocicepciót okoz egerekben. Elsősorban a CB1 receptorhoz kötődik és csak gyengén a CB2 receptorhoz, valamit a TRPV1 csatorna részleges agonistája. Csökkenti az intraokuláris nyomást, növeli a GABA felvételét patkányok globus pallidusában, valamint a PPARα-hoz való kötődés és aktiváció révén neuroprotektív.

Az Endokannabinoid rendszer

NADA

Az n-arachidonoil-dopamin (NADA) endokannabinoidot 2000-ben fedezték fel és elsősorban a CB1 receptorhoz kötődik. Az anandamidhoz hasonlóan a tranziens receptor potenciál V1 (TRPV1) ioncsatorna agonistájaként működik. A NADA-t először egy feltételezett endokannabinoidként (a CB1 receptor agonistájaként) jellemezték 2000-ben, majd 2002-ben endovanilloidként (a TRPV1 agonistájaként) azonosították. A NADA egy patkányok agyában található endogén arachidonsav alapú lipid, amely különösen magas koncentrációban található meg a hippokampuszban, a kisagyban és a striatumban. A tanulmányok azt mutatják, hogy a NADA-nak tulajdonított fiziológiai funkciók sokrétűek, melyekbe beletartozik az immunválasz modulálásának képessége.

Egerekben kimutatták, hogy a NADA a kannabinoidokkal kapcsolatos fiziológiai hatásokat vált ki: hipotermia, hypolocomotion (csökkent mozgásszervi mozgás), katalepszia és fájdalomcsillapítás. A kutatások alapján a NADA szabályozó szerepet játszik a perifériás-, valamint a központi-idegrendszerben, antioxidáns és idegvédő tulajdonságokat mutat. A NADA szerepet játszik a simaizom-összehúzódásban és az erek vazorelaxációjában is.

Virodhamin

2002 júniusában fedezték fel az ötödik endokannabinoidot, a virodhamint, vagyis az o-arachidonoil-etanolamint (O-AEA). Bár teljes agonista a CB2 és részleges agonista a CB1 receptoron, in vivo CB1-antagonistaként viselkedik. Patkányokban a virodhamin összehasonlítható vagy kissé alacsonyabb koncentrációkban fordult elő az agyban mint az anandamid, de perifériásan 2-9-szer magasabb koncentrációkban.

SEA

A sztearoil-etanolamid (SEA) az emberi, patkány és egér agyban olyan mennyiségben van jelen, mint az anandamid (AEA). A SEA ugyanolyan hatással rendelkezik, mint az AEA az egerek katalepsziájára, mozgékonyságára, fájdalomcsillapítására és testhőmérsékletére, és a SEA specifikus kötőhelyei az egér agyában találhatók, és az agykéregben a legelterjedtebbek. A farmakológiai kísérletek és a knockout egerek használata kimutatta, hogy ezek a helyek különböznek a kannabinoid receptoroktól, nem kapcsolódnak a G fehérjékhez, és különböző jelátviteli útvonalakat szabályoznak. A SEA fokozza az AEA által kiváltott cAMP csökkenését az egér agykéreg szeletekben, ami arra utal, hogy a SEA „társas” vegyület is lehet.

LPI

A legfrissebb bizonyítékok azt mutatják, hogy a lizofoszfatidil-inozitol az új endokannabinoid receptor, a GPR55 endogén liganduma (aktiváló), ezáltal erős versenyzővé válik, mint a hatodik endokannabinoid.

PDC

Az amerikai Haditengerészeti Kutatási Hivatal által finanszírozott tanulmány egy pentadekanoil-karnitin (PDC) nevű endokannabinoid felfedezéséről számol be, amely a pentadekánsavnak (C15:0) nevezett esszenciális zsírsavból metabolizálódik. Ennek az újonnan felfedezett endokannabinoidnak messzemenő egészségügyi előnyei lehetnek, és jobb betekintést nyújt a C15:0 általános egészségünkre gyakorolt hatásaiba.

A PDC a második ismert endogén molekula, amely képes teljes mértékben aktiválni a kannabinoid (CB) 1 és 2 receptorokat. Korábban csak egy endogén kannabinoidról volt ismert, hogy mindkét kannabinoid receptor teljes agonistája, ez a 2-AG.

Egy delfinekkel végzett vizsgálat eddig ismeretlen endokannabinoidot azonosít

Omega-3 zsírsav endokannabinoidok

Az omega-3 zsírsav endokannabinoidok az omega-3 zsírsavakból származnak, és endogén módon találhatók meg a szervezetben.

A hasonló szerkezeti jellemzőik ellenére az omega-3 zsírsav endokannabinoidok és származékaik zavaró sokféleséget mutatnak a funkcióikban és a receptor kölcsönhatásokban.

Az omega-3 zsírsavak, a dokozahexaénsav (DHA) és az eikozapentaénsav (EPA) fokozott fogyasztásának figyelembevétele mellett egyre nagyobb az érdeklődés az újszerű bioaktivitással rendelkező omega-3 zsírsav eredetű endokannabinoid vagy endokannabinoidszerű molekulák felfedezése iránt. A következő DHA-ból és az EPA-ból származó omega-3 endokannabinoidok felfedezésének, mechanizmusának és aktivitásának áttekintése: DHA-etanolamid (DHA-EA), 2-dokozahexaenoil-glicerin (2-DHG) és az endokannabinoidszerű DHA-szerotonin (DHA-5HT), DHA-dopamin (DHA-DA) és az EPA analógjai.

Esszenciális zsírsavak és az endokannabinoid rendszer

Endokannabinoid-szerű vegyületek

Az endokannabinoidszerű vegyületek szerkezetileg rokonok az igazi endokannabinoidokkal, de nem tartalmaznak nagymértékben telítetlen zsírsavakat, és nem kötődnek a kannabinoid receptorokhoz. A klasszikus endokannabinoidszerű vegyületek közé tartoznak az N-acil-etanol-aminok, valamint a 2-monoacil-glicerinek, és az endokannabinoidokkal való szerkezeti hasonlóságuk az endokannabinoid rendszer szereplőjévé teszi őket, ahol beavatkozhatnak a valódi endokannabinoidok hatásaiba, mivel sok esetben ugyanazokat a szintetizáló és lebontó enzimeket alkalmazzák. Ezen felül saját farmakológiai hatással is rendelkeznek, amelyek táplálkozási és anyagcsere-összefüggésben különösen érdekesek.

PEA

A palmitoil-etanolamid (PEA) egy endogén zsírsav-amid, amely a nukleáris faktor agonisták osztályába tartozik. Kimutatták, hogy a PEA kötődik a sejtmagban található receptorokhoz (nukleáris receptor), és sokféle biológiai funkciót tölt be a krónikus fájdalommal és gyulladással kapcsolatban. Úgy gondolják, hogy a fő célpontja a peroxiszóma proliferátorral aktivált alfa receptor (PPAR-α). A PEA affinitással rendelkezik a kannabinoidszerű G-kapcsolt GPR55 és GPR119 receptorkra. A PEA nem szigorúan tekinthető klasszikus endokannabinoidnak, mivel nincs affinitással a CB1 és CB2 kannabinoid receptorokra. A PEA (és más szerkezetileg rokon N-acietilanolaminok) jelenlétéről azonban ismert, hogy fokozza az anandamid aktivitást a „társás hatással”.

Számos tanulmány kimutatta, hogy az endokannabinoid rendszer (EKR) egyensúlyhiánya és a PEA szintjének megváltozása akut és krónikus gyulladások esetén fordul elő. Például a β-amiloid-indukálta ideggyulladás során a kannabinoid receptorok és endogén ligandumaik szintjének csökkentése (leszabályozása) kíséri a betegség kialakulását és progresszióját.

Kimutatták, hogy a PEA gyulladásgátló, nociceptív, idegvédő, és görcsoldó tulajdonságokkal rendelkezik.

OEA

Az oleoil-etanolamid (OEA) egy endogén peroxiszóma proliferátorral aktivált receptor alfa (PPAR-α) agonista. Ez a természetesen előforduló belső vegyület egy etanolamid-lipid, amely szabályozza a gerinces állatok táplálkozását és testtömegét, az egerektől a pitonokig.

Az OEA az anandamid nevű endokannabinoid egy rövidebb, egyszeresen telítetlen analógja, de az anandamidtól eltérően a kannabinoid jelátviteli útvonaltól függetlenül hat, szabályozva a PPAR-α aktivitást a lipolízis serkentéséhez.

Az OEA-t a vékonybél állítja elő, két lépésben történő az evés után. Kimutatták, hogy kötődik az új GPR119 kannabinoid receptorhoz, és feltételezik, hogy a receptor endogén liganduma.

Kutatók arról számoltak be, hogy az OEA lizomális molekulákkal történő kölcsönhatások révén meghosszabbítja a Caenorhabditis elegans fonálféreg élettartamát.

Oleamid

Ez az amid az olajsav (oleinsav) nevű zsírsav származéka. Színtelen viaszos szilárd anyag és a természetben fordul elő. Néha zsírsav primer amidként (FAPA) hivatkoznak rá. 

A természetes előfordulást tekintve az oleamidot először az emberi plazmában mutatták ki. Később kimutatták, hogy az alváshiány alatt felhalmozódik az agy-gerincvelői folyadékban, és elősegíti az alvást állatokban. Képes lehet kezelni a hangulati és alvási rendellenességeket, valamint a kannabinoidok által szabályozott depressziót. Alvást kiváltó hatásait illetően feltételezték, hogy az oleamid kölcsönhatásba lép több neurotranszmitter rendszerrel. Friss kutatások szerint az oleamid meggátolja az állatok izomsorvadását.

A szintetikus oleamid különféle ipari felhasználásokkal rendelkezik, beleértve csúszásgátlót, kenőanyagot és korróziógátlót is. Az oleamidról laboratóriumi kísérletek során kiderült, hogy polipropilén műanyagokból szivárog, ami befolyásolja a kísérleti eredményeket. Mivel a polipropilént számos élelmiszer-tartályban használják, például joghurtoknál, a problémát tanulmányozzák.

Az oleamid „a Spice-termékek (szintetikus kannabinoidok, vagy „biofű”) egyik leggyakoribb nem kannabinoid-összetevője”. 44 szintetikus kannabinoid termék elemzése 7 tesztelt termékben mutatott ki oleamidot.

Egyes in vitro vizsgálatok azt mutatják, hogy a cisz-oleamid a CB1 kannabinoid receptor agonistája. Tekintettel azonban az oleamid viszonylag alacsony affinitására a CB1-hez, valamint az oleamid in vivo koncentrációjával és biológiai szerepével kapcsolatos bizonytalanságra, a kuatók úgy érveltek, hogy még korai az oleamidot az endokannabinoidok közé sorolni.

Endokannabinoidok és fitokannabinoidok agonista aktivitása (aktiválás) kannabinoid receptorokon

Bár az anandamid nagyobb affinitással kötődik a kannabinoid receptorokhoz, mint a 2-AG, ezt csak részleges agonistaként teszti, míg a 2-AG teljes agonistaként hat ezeken a receptorokon. Ezenkívül a 2-AG szelektíven kötődik a kannabinoid receptorokhoz, míg az anandamid nem-kannabinoid kötőhelyekkel, például vanilloid receptorokkal is kölcsönhatásba lép.

A részleges agonista hatékonysága alacsonyabb, mint a teljes agonistáé.

A táblázatban az alacsonyabb szám jelent jobb kötődést a receptorhoz:

Ligandum GPR55 CB1 CB2
Anandamid (részleges CB1 és CB2 agonista) 18 31 27
2-AGE 10 37 >30 000
2-AG (teljes CB1 és CB2 agonista) 3 519 618
Virodamin (CB1 részleges agonista/antagonista és teljes CB2 agonista) 12 2920 381
PEA 4 >30 000 19 800
OEA 440 >30 000 >30 000
THC 8 6 0.4
CBD Antagonista >30 000 >30 000
CBN >30 000 >30 000 >30 000

Figyelemre méltó a virodamin hatékonysága a GPR55 receptoron, amely az alkalmazott vizsgálati körülmények között körülbelül 160%-a a többi endokannabinoid ligandum, a 2-AGE és a 2-AG, és kétszerese az anandamid hatékonyságának.

Különösen figyelemre méltó az a megállapítás, hogy 2-AG több mint 170-szer nagyobb agonista hatást fejt ki a GPR55 receptoron, mint a CB1- vagy CB2-receptoron, és hogy a THC hatékonyabb (bár nem erősebb) agonistaként a GPR55 (Emax=92%) receptoron, mint a CB1 vagy CB2 receptorokon (Emax=61, illetve 67%).

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:

https://orvosikannabisz.com/tamogatas/

Kannabinoid receptorok

Növényi kannabinoidok

Forrás:
https://sydney.edu.au/lambert/medicinal-cannabis/endocannabinoids.html