Kannabinoid receptorok – több, mint csak CB1 és CB2

A legtöbben hallottak már a két kannabinoid receptorról, a CB1-ről és a CB2-ről. Valójában az endokannabinoidok legalább további 8 receptorhoz kötődhetnek. Az egyszerű nézet szerint az endokannabinoid rendszerben két receptor található, azonban egyesek egy harmadikról is pletykálnak.

Az endokannabinoid rendszer ezen nézete sok szempontból elavult, vagyis nem teljes, hiszen az ismeretek már jóval előrehaladottabbak. Ha csak a kannabisz pszichotróp hatásait vizsgáljuk, akkor valószínűleg a CB1 receptoron kívül nincs szükség más receptorra. Ha azonban a kannabisz egészségre gyakorolt ​​hatásaival szeretnénk foglalkozni, akkor sokkal többet kell tanulnunk.

Az endokannabinoid rendszer rövid története

Az 1980-as évek közepén úgy gondolták, hogy a THC a sejtmembránok perturbációján keresztül fejti ki hatásait. Erről 1988-ban bebizonyosodott, hogy téves, amikor felfedezték, hogy a kannabinoidok kötődhetnek a patkányok agyában lévő specifikus receptorokhoz. 1990-ben a humán CB1-receptort azon primer receptorként azonosították, amely a THC hatásait közvetítette. 

Természetesen nem lenne ilyen receptorunk endogén ligandum nélkül. Az anandamid (AEA) volt az első endokannabinoid, melyről felfedezték, hogy aktiválja CB1 receptort. Ellentétben a sok más jelzőmolekulával, amelyeket előzetesen állítunk elő és a vezikulákban tárolva várakoznak a felszabadulásra, az anandamid egy lipidmolekula, amelyet igény szerint meghatározott enzimek állítanak elő. 

Ezt az úttörő kutatást gyorsan követte egy második kannabinoid receptor felfedezése, amely legnagyobb mennyiségben az immunsejtekben expresszálódik, és egy második endokannabinoidé, amit 2-arachidonil-glicerinnek (2-AG) neveztek el.

Kétségtelen, hogy a 80-as évek közepétől a kilencvenes évek közepéig tartó évtized továbbra is az egyik legfontosabb a kannabinoidkutatás történelmében. Azonban az elkövetkező évtizedből származó kutatásokat a legtöbb kannabisz-oldal nagyrészt figyelmen kívül hagyja.

A 1990-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig fontos információkat láttak napvilágot, amelyeket ritkán hallunk. Például az endokannabinoidok listája bővült a noladin-éter, a palmitoil-etanol-amin (PEA), a virodhamin és a oleoil-etanol-amid (OEA) belső vegyületekkel.

Ennél is fontosabb, hogy az endokannabinoid receptorok kutatása kiterjedt. Most már tudjuk, hogy az endokannabinoidok számos hatását nem közvetíti sem a CB1, sem a CB2 receptor. Ezek közé tartoznak olyan egészséggel kapcsolatos hatások, mint a vérnyomás, a gyulladás, a fájdalom és ráksejt-növekedés. Valójában az endokannabinoidok legalább nyolc különböző receptorhoz közvetlenül kötődhetnek a CB1 és CB2 mellett.

Az alábbiakban olvasható egy áttekintés azokról a különböző receptorokról, amelyek vagy az endokannabinoid rendszer részei vagy más jelzőrendszer részei, de az endokannabinoidok modulálják őket.

Az Endokannabinoid rendszer

Kannabinoid CB1 receptor

A CB1 receptor a leghíresebb az endokannabinoid rendszerben. Ez a receptor, a következő 4-hez hasonlóan, része a G-fehérje-kapcsolt receptoroknak (GPCR) nevezett receptorcsoportnak. Ezek a receptorok a sejtmembránon belül helyezkednek el, és aktiválás után egy olyan jelző kaszkádot indítanak a sejten belül, amely specifikus hatásokhoz vezet. A CB1 aktiválásának két leggyakoribb endokannabinoidja az anandamid és a 2-AG.

A CB1 expresszió legmagasabb szintjei a központi idegrendszerben vannak. Valójában több CB1 receptor van az agyban, mint bármely más típusú GPCR. Azonban annak ellenére, hogy „agyi receptorként” jellemzik számos különböző szövetben is megtalálható a szervezetben: a szív- és érrendszer, a reproduktív, az immunrendszer, a gasztrointesztinális és a perifériás idegek, csak hogy néhány fontosat említsünk.

1999-ben hozták létre az első egeret egy genetikailag törölt CB1 receptorral (azaz „CB1 knockout”). Egy kiváló áttekintés összefoglalja a CB1 receptor számos funkcióját, melyeket ezen a megközelítésen keresztül fedeztek fel.

Tekintettel a CB1 receptor széles eloszlására, nem meglepő, hogy úgy tűnik csaknem mindenben részt vesz. Összefoglalva:

• szabályozza a tanulást és a memóriát,
• a neuronális fejlődést és a szinaptikus plaszticitást,
• szabályozza a jutalmat és a függőségeket,
• csökkenti a fájdalmat,
• csökkenti a neuroinflammációt és degenerációt,
• szabályozza az anyagcserét és a táplálékbevitelt,
• szabályozza a csonttömeget,
• kardiovaszkuláris hatásokat.

Kannabinoid CB2 receptor

A CB2 receptor elsősorban a periférián helyezkedik el, a központi idegrendszer helyett. Főleg immunsejtekben fejeződik ki, ami fontos szerepet játszik a gyulladásban. Most már azonban tudjuk, hogy a CB2 számos sejtben expresszálódik, beleértve a központi idegrendszert, a májat és a csontokat. A CB1 már nem az egyetlen olyan kannabinoid receptor, amely befolyásolja a memóriát és a megismerést.

A CB2 receptor aminosavszekvenciája viszonylag hasonló a CB1 receptorhoz. Tehát nem meglepő, hogy a CB2 receptort hasonló kannabinoidok aktiválják mint a CB1 receptort, beleértve az anandamidot és a 2-AG-t.

A genetikailag-törölt receptorral rendelkező egerek használatával a CB2 számos funkcióját felderítették. A CB2-hiányos egerek súlyos problémáktól szenvedtek különböző betegségmodellekben:

• allergiás és autoimmun gyulladásos megbetegedések
• csontritkulás (csonttömegvesztés)
• neurodegeneratív betegségek
• iszkémiás sérülés stroke vagy szívroham miatt
• krónikus fájdalom
• májsérülés és betegség
• alkohol és nikotinfüggőség
• hízás
• stressz válaszok

Ezen állati adatok alapján nincs garancia arra, hogy a CB2 receptorok aktiválása segíteni fogja ezeket a problémákat emberben. Sok ilyen problémá esetében további, nem klinikai és klinikai bizonyítékok is vannak.

Kannabinoid receptorok

„Atípusos” kannabinoid receptorok

Az endokannabinoid rendszerről szóló legtöbb cikk itt megáll a történetben. Vegyük az elmúlt két évtizedből az izgalmas új kutatásokat, amelyekről ritkán beszélünk!

Egy ideje tudjuk, hogy a CB1 és a CB2 receptorok nem közvetítik a kannabinoidok összes hatását. Honnan tudhatjuk ezt? A genetikailag-törölt CB1 és CB2 receptorokkal rendelkező egereket kereszteztek olyan egerek létrehozásához, melyeknek egyik receptora sem volt. Ha a kannabinoidok nem aktiváltak más receptort, akkor ezekben az egerekben nem lehet hatása a THC-nak vagy az anandamidnak.

Azonban az 1999-es első jelentéssel kezdve, a kannabinoidok sokféle hatását figyelték meg ezeken a dupla génkiütött egereken. Például a kannabinoidok még képesek befolyásolni a vérnyomást, a fájdalmat, a gyulladást és a gyomor motilitást a CB1 és CB2 receptorok hiányában.

Ezen a ponton elindult a vadászat új kannabinoid receptorok keresésére! Azóta felfedeztük, hogy az endokannabinoidok számos olyan receptorhoz kötődnek, amelyek nem tekinthetők az endokannabinoid rendszer részének.

GPR18

Ezt a receptort 1997-ben fedezték fel, de évek óta „árva receptor” volt, ami azt jelenti, hogy nem tudják, mi a liganduma. 2006-ban meglepő felfedezés történt – ez a receptor aktiválható az endokannabinoidokkal!

A GPR18-at aktiválhatjuk anandamid segítségével, de ez a fő endokannabinoid ligandum az N-arachidonil-glicin (NAG), ami az anandamid metabolitja.

A GPR18 receptor erősen expresszálódik a gerincvelőben, a vékonybélben, az immunsejtekben, a lépben, a csontvelőben, a csecsemőmirigyben, a tüdőben, a herékben és a kisagyban.

A GPR18 aktiválása csökkentheti a vérnyomást, valamint jelentős funkciója van az immunsejtekben is. Hatékony kemoattraktánsként működik – ami azt jelenti, hogy az immunsejtek migrációját idézi elő.

GPR55

Ez a receptor hasonlít a GPR18-hoz. Éveken át árva recept volt, amíg ligandumait felfedezték. A GPR55-et a 2-AG és anandami endokannabinoidok aktiválják, de úgy tűnik, hogy fő ligandja egy újabban feltételezett endokannabinoid, amelyet lizofoszfatidil-inozitolnak (LPI) neveznek.

Ez a receptor magas szinten expresszálódik a központi idegrendszerben, valamint a mellékvesékben, a gasztrointesztinális traktusban, a tüdőben, a májban, a méhben, a húgyhólyagban és a vesékben. Széles szöveti eloszlása ​​számos testrendszerben szerepet játszik.

A GPR55 aktiváció hipotenziót okoz (csökkenti a vérnyomást), gyulladásgátló, és bizonyos esetekben anti-nociceptív (fájdalomcsillapító hatás). A GPR55 szabályozza az energiabevitelt és fogyasztást, amelyek hatással lehetnek az olyan betegségekre, mint az elhízás és a cukorbetegség. A csontsejtekben is expresszálódik, ezért szerepet játszhat a csontritkulásban. A GPR55 neuroprotektív és csökkenti a neurodegenerációt szklerózis multiplexben.

Az emberi szervezet tele van kannabisz-receptorokkal

GPR119

A GPR119 expressziója korlátozott számú szövetben történik. Elsősorban a hasnyálmirigyben és a gyomor-bélrendszerben található – ami arra utal, hogy szerepe lehet az energia és az anyagcsere szabályozásában.

A GPR119-et elsődlegesen az OEA endokannabinoid aktiválja, míg mások, például az anandamid és a 2-AG, csak minimálisan.

Az aktiválás csökkenti az táplálékbevitelt, javítja a vércukorszintet és csökkenti a testsúlyt. Úgy tűnik, hogy ezek a hatások hormonok, például az inzulin és a GLP-1 szabályozásával kerülnek közvetítésre.

Vanilloid receptorok

A tranziens receptor potenciál vanilloid 1 (TRPV1) egy ioncsatorna, amely érzékelõ idegsejteken és az agyban is expresszálódik. A szenzoros idegekben a TRPV1 olyan dolgoknál működik érzékelőként, amelyek potenciálisan szövetkárosodást okozhatnak. Hő- és gyulladásos anyagok hatására aktiválódik, fájdalomérzést küld az agynak. A TRPV1 leghíresebb aktivátora a kapszaicin, amely az égő fájdalmat okozó chili paprika összetevője. A TRPV1 diszreguláció a krónikus fájdalomban is szerepet játszik.

Érdekes módon az anandamid egy TRPV1 csatorna aktivátor. Az érzékszervi neuronok gyakran együtt expresszálják mind a CB1 receptort, mind a TRPV1 receptort, ez egyértelművé teszi az anandamid szerepét a fájdalomjelek generálásában.

Szerotonin receptorok

Számos szerotonin (5-HT) receptor altípus van, amelyek közvetítik a szerotonin különböző hatásait. Az 5-HT3 altípus az 5-HT receptorok közül egyedülálló, mivel ligandvezérelt ioncsatorna a GPCR helyett.

Az 5-HT3 receptor a leginkább a hányinger és a hányás mediálásáról ismert, különösen kemoterápia után. Számos, hányinger elleni gyógyszer működik azáltal, hogy gátolja ezt az ioncsatornát. A neuropátiás fájdalomban is szerepet játszik.

Az anandamid közvetlenül kötődik az 5-HT3 receptorhoz és gátolja az aktiválódását. Azonban nem a receptor fő szerotonin kötőhelyének blokkolásával működik. Ehelyett egy másik helyhez kötődik a receptoron és negatív alloszterikus modulátorként működik. Más szavakkal megváltoztatja a receptor konformációját, az 5-HT aktivációjának minimalizálása érdekében.

Az 5-HT3 gátlása legalább részben felelős a kannabinoidok analgetikus hatásaiért, amelyeket nem a hagyományos CB1 vagy CB2 receptorokon keresztül közvetítenek.

Glicinreceptorok

A glicin receptorok (GlyR-ek) ligandvezérelt ioncsatornák, amelyek gátolják az ideg aktiválódását. A GlyR-ek a gerincvelőben expresszálódnak, ahol szabályozzák a fájdalom átadását az agyba.

Az anandamid közvetlenül képes kötődni a GlyR-ekhez és növelni a csatorna aktiválódását. Az anandamid nem kötődik a fő agonista helyhez, és önmagában nem képes aktiválni a GlyR-eket. Az 5-HT3 receptorhoz hasonlóan az anandamid alloszterikus modulátorként működik. Egy másik helyen kötődik a GlyR-en, és fokozza a glicin aktiválódását

Ez egy másik mechanizmus, amelynek segítségével az endokannabinoidok a CB1 és a CB2 receptoroktól független módon csökkenthetik a fájdalmat a gerincvelőben.

Peroxiszóma proliferátor-aktivált receptorok

A peroxiszóma proliferátorral aktivált receptorok (PPAR-ok) alapvetően különböznek a fent leírt receptoroktól. Ahelyett, hogy a sejtmembránon belül helyezkedne el, a PPAR-ok a sejten belül helyezkednek el, közvetlenül kötődhetnek a DNS-szekvenciákhoz, és megváltoztathatják a célzott gének transzkripcióját. A PPAR-oknak három izoformája van: α, β és γ.

Az anandamid és a 2-AG potenciálisan képes aktiválni a PPARα-t, de az OEA és a PEA endokannabinodok aktiváló hatása sokkal erősebb. Az anandamid és a 2-AG szintén képesek aktiválni a PPARy-t.

A PPAR-k szinte minden szövetben szabályozzák a sejtfunkciókat. Az endokannabinoidok néhány olyan hatása, amelyek legalább részben a PPARα vagy PPARγ aktivációnak tulajdoníthatók, közé tartozik az iszkémia és a neurodegeneráció elleni neuroprotektív hatás, a csökkent nikotinfüggőség, a fájdalomcsillapítás, a daganatellenes hatások, a vasorelaxáció, a súlycsökkentés és a csökkent gyulladás.

Érdekes, hogy már vannak jóváhagyott gyógyszerek, amelyek PPARα aktiváción keresztül hatnak (koleszterin rendellenességek és triglicerid metabolizmus kezelésére) és PPARγ aktiváción keresztül (az inzulin rezisztencia kezelésére és a vércukorszint csökkentésére).

Egyéb lehetséges endokannabinoid célpontok

Az endokannabinoidok egyéb potenciális célpontjait is azonosították. Nem világos azonban, hogy ezek jelentős szerepet játszanak-e az endokannabinoidok hatásaiban. Ezek közé tartoznak a feszültségvezérelt ioncsatornák, az NMDA-receptorok, az acetilkolin receptorok és a glicin-transzporterek.

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/

Endokannabinoidok

Forrás:
https://profofpot.com/endocannabinoid-receptors/
https://profofpot.com/thc-cbd-cell-targets-receptors/