Minden idők 11 legfontosabb kannabisz tanulmánya

Nyomtatás és PDF

A kannabiszt évezredek óta használták gyógyszerként a régi rómaiak, a görögök, az egyiptomiak, az indiaiak, az asszírok és az ősi arab világban általában. Miközben ezek az ősi kultúrák nyilvánvalóan tisztában voltak a kannabisz terápiás lehetőségeivel, a modern tudomány születése előtt léteztek és így nyilvánvalóan nem érhették igazán, hogy a kannabisz miért segített nekik.

Ma már egyre többet és többet tudunk meg arról, hogy mik azok a kannabinoidok, hogyan működnek, és hogy gyógyászati használatuknak mik a lehetséges előnyei és hátrányai. Érdekes, hgy az ősi civilizációktól kapott jelekkel jutottunk el idáig. Például egy arab vezető népmeséje, aki epilepsziában szenvedett és kannabisszal gyógyult meg, sarkallta a korai kannabinoid kutatókat, hogy epilepsziás embereken végezzenek kísérleteket, hogy kiderítsék vajon a kannabisz valóban képes segíteni rajtuk.

Ezek a korai kutatók, elsősorban professzor Raphael Mechoulam, az ősi tudásból merítettek, hogy elindítsák a kannabisz és kannabinoidok megfelelő tudományos megértését, amely továbbra bővül és fejlődik a mai napig. Az alábbiakban egy rövid idővonal olvasható talán a legfontosabb tanulmányokról a kannabinoidokkal, mióta professzor Mechoulam először izolálta a THC-t.

1964 – „A Hasis egy Aktív Alkotóelemének Izolálása, Struktúrája, valamint Részleges Szintézise”
A delta-9-tetrahidrokannabinolt (THC) először professzor Raphael Mechoulam és Dr. Yechiel Gaoni izolálta és vizsgálta szerkezetileg a Weizmann Tudományos Intézetben, Izraelben. Professzor Mechoulam elmondása szerint a hasist, amit ő és csapata használt, a rendőrségtől szerezte, elsőször illegálisan és a megfelelő engedélyek hiányában. Szerencsére nem büntették meg, mert ez a felfedezés a modern kannabinoid kutatás kezdetét jelöli.

1980 – „A kannabidiol krónikus alkalmazása egészséges önkénteseknél és epilepsziás betegeknél.”
Professzor Mechoulam és csapata végezte ezt a tanulmányt, amit egy a régi arab történet ihletett egy vezetőről, aki kigyógyult epilepsziájából kannabisz használatával. Ugyan ez csak egy kis tanulmány volt, de még mindig ez az egyetlen klinikai vizsgálat amiben a CBD hatékonyságát vizsgálták embereken epilepszia kezelésére. A vizsált 8 betegből 4 szinte vagy teljesen rohammentesé vált, 3 némi javulás tapasztalt és 1 esetben nem volt hatás. Veszélyes mellékhatás nem volt megfigyelhető.

1986 – „A kannabinoidok terápiás szerként”
Professzor Mechoulam szerkesztette ezt a fontos munkát, ami összegyűjtötte az abban az időben ismert kutatásokat a kannabinoid tudományról és feltett egy fontos kérdést – “Valami hiányzik?”
Ezen a ponton, a tudományos világ még csak a fitokannabinoidok (a kannabisz növényből származó) hatását tanulmányozta és még nem fejtették meg, hogyan és miért okozzák a hatásaikat, vagy hogy van-e endogén változata ezeknek molekuláknak amik az emberi szervezeten belül dolgoznak. Ez hamarosan megváltozott…

1990 – „A 11-OH-Δ8-tetrahidrokannabinol-dimetilheptil sztereokémiai hatásai amivel meggátolja az adenilát-ciklázt és kötődik a kannabinoid receptorhoz”
Professzor Allyn Howlett és munkatársai az első alkalommal felfedezik a CB1 receptorokat emberekben. Ez nagy jelentőségű felfedezés megmutatta azt a rendszert az emberi szervezetben, amelyre a kannabinoidok hatást fejtenek ki és elindított egy versenyt, hogy felfedezzék az endogén kannabinoidokat amik ugyanarra a rendszerre vannak hatással, mivel az nem lehetséges, hogy az emberek (és az összes emlősök, mint kiderült), rendelkeznek egy biológiai rendszerrel amit csak a kannabiszban található molekulák aktiválnak az emberi testen kívül. Ez részben választ adott a kérdésre, hogy ” Valami hiányzik?”, de nem teljesen.

1992 – „Egy agyi vegyület izolálása és szerkezete, amely kötődik a kannabinoid receptorhoz”
Mechoulam, Lumir Hanus, Roger Pertwee, Bill Devane és mások felfedezik az anandamidot, az első ismert endogén kannabinoidot. Éveken át való próbálkozás és aggódás után, hogy más laborok megelőzik, az anandamidot végül Bill Devane fedezte fel. A kutatásuk elején Raphael Mechoulam azt mondta Devane-nek, hogy ha ő fedezi fel az endogén kannabinoidat, akkor ő nevezheti el. Tehát ahelyett, hogy ragaszkodott volna a tényleges kémiai névhez – Arachidonoyl Etanolamid – Devane Anandamidnak nevezte a molekulát, a Szanszkrit szó az ‘Ananda’ után, ami áldást vagy boldogságot jelent. Hat évvel az után, hogy Mechoulam elsőször feltette a kérdést, tudósok végre tudták, hogy mi hiányzott.

1993 – „Egy perifériás kannabinoid receptor molekuláris jellemzése”
A CB2 receptor felfedezése. Cambridge-i tudósok egy csoportja felfedezett egy második típusú kannabinoid receptort, amely, ellentétben CB1 receptorokkal, az egész szervezetben megtalálható, nemcsak az agyban. Ennek a receptornak a felfedezése segítséget nyújt a kannabinoidok immunrendszerre gyakorolt megállapított hatásainak molekuláris magyarázatához, amely korábban rejtély volt.

1995 – „Egy új, hatékony hányáscsillapító kannabinoid a gyermekonkológiában”
Raphael Mechoulam & Aya Abrahamov úgy döntöttek, hogy tesztelik a kannabisz hányinger elleni (hányáscsillapító) hatásait, amelyet már dokumentáltak a történelem során, de soha nem teszteltek tudományosan, rákkezelés alatt álló gyermekeken. Az ilyen kezelések mellékhatásai közé tartozik a súlyos hányinger és gyakran rendkívül traumatikus bárkinek aki kezelést kapja, de különösen gyerekek esetében. A tanulmány eredetileg kettős-vak vizsgálat volt, a gyerekek egy kontroll csoportjával, akik nem kaptak THC-t a rák kezelés mellett. Egy hét után azonban úgy döntöttek, hogy nyilvánvaló volt amelyik gyerekek kaptak THC és annak hatása annyira pozitív volt rájuk, hogy elkezdték a tanulmányban részt vevő összes gyereknek adni. Azt találták, hogy naponta 2-3 adagban teljesen megállítja a hányingert és pszichotróp hatások nélkül.

2004 – „Amiotrófiás laterális szklerózis: késleltetett betegség progresszió egerekben kannabinoid kezeléssel”
Amiotrófiás laterális szklerózis (ALS), amit gyakrabban Mozgató Idegek Betegségeként ismernek, gyógyíthatatlan betegség, ami mindig elveszi áldozata életét és aminek esetében a rendelkezésre álló kezelések lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Hangsúlyozni kell, hogy ezt a tanulmányt egereken végezték és semmilyen módon sem utal arra, hogy gyógyítja az ALS-t, de az eredmények biztatóak voltak. A THC-val kezelt egerek tovább éltek és jobban boldogultak, mint azok, amelyek nem kaptak THC-t, annak neuroprotektív tulajdonságai miatt.

2005 – „Az Alzheimer-kór patológia megelőzése kannabinoidokkal: a mikroglia aktiválás blokádja által közvetítiett neuroprotekció”
Már régóta léteznek anekdotikus bizonyítékok a kannabisz hatását illetően Alzheimer-kórban szenvedő emberekben. Míg ez a tanulmány csak az első lépés azon az úton, hogy teljes mértékben megértsék a kapcsolatot a két dolog között, elég erős bizonyítékokkal szolgál, hogy valódi reményt kínáljon, hogy a kannabisz és a kannabinoidok idővel, segítsenek nekünk felvenni a küzdelmet a betegség ellen, ami eléri a járvány szintjét az egész világon és csak tovább emelkedik a lakosság öregedésével.

2006 – „A kísérleti klinikai vizsgálat Δ9-tetrahidrokannabinollal visszatérő glioblastoma multiforme betegekkel”
Jóllehet már régóta ismert, hogy a THC és CBD egyaránt apoptózist és a sejt-halált indukál a rákos sejtekben kémcsőben, ez volt az első emberi vizsgálat, ami tanulmányozta, hogy a THC hatékony kezelés lehet-e rákra a való világban. Minden résztvevő beteg a rák egyik leginkább agresszív és nehezen kezelhető formájában szenvedtek – glioblasztóma multiforme. A tanulmány eredményei vegyesek voltak, de azt mutatták, hogy a THC valóban gátolja a tumornövekedést, legalábbis ideiglenesen egyes betegeknél. Mint az Alzheimer-kutatás esetében, nagyon korai időkben járunk és ez egy nagyon kis tanulmány volt, így a sok elbeszélt történet ellenére amik a kannabisz rákgyógyító hatásáról szólnak, ezt a tudomány még nem bizonyította. Azonban ez egy úttörő tanulmány volt és remélhetőleg megnyitja az utat a további klinikai vizsgálatok felé a jövőben.

2007 – „Kannabinoid receptorok és a csonttömeg szabályozás”
Az endogén kannabinoidokat és a CB2 receptorokat professzor Itai Bab fedezte fel a csontokban. Ez a kutatás azt mutatta, hogy mind a sejtek, amelyek lebontják a csontokat, mind a sejtek amelyek újjáépítik őket, termelnek anandamidot és expresszálnak CB2 receptorokat, ami arra utal, hogy az endokannabinoid rendszer fontos szerepet tölt be a csont szilárdságának szabályozásában. Ez egy másik olyan terület, az Alzheimer-kór és más hasonló betegségek mellett, amelyben növelnünk kell a tudásunkat tekintettel arra, hogy mint faj, sokkal hosszabb ideig vagyunk képesek élni, mint őseink.

Nyilvánvaló, hogy több száz, ha nem több ezer tanulmány van ami szerepelhetne ezen a listán, de ezek véleményem szerint a legfontosabb pillanatok az eddigi kannabinoid kutatásokban. Sok ember fogja abszurdnak nézni az általam választott tanulmányokban szereplő néhány állítást, úgyhogy egy professzor, Mahmoud A. Elsohly idézetével fejezem be. Így beszélt a közelmúltban megjelent dokumentumfilmben, ami Raphael Mechoulam munkáját mutatja be, arra utalva, hogy az emberek hogyan gúnyolódtak a kannabisz orvosi tulajdonságairól szóló ősi történetekről:

„[Azt mondják] ez őrültség, nincs olyan növény, amely minderre képes. És ma nagyon könnyű visszamenni a régi szakirodalomhoz a különböző betegségekről, amelyekre a kannabiszt felírták, és látni, hogy van igazolás ezekre.”

Ki tudja milyen felfedezések várnak még ránk, a potenciális lehetőségek elképesztőek.

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/

Forrás:
http://www.medicalmarijuana.co.uk/the-11-most-important-cannabis-studies-of-all-time/