A plazma anandamid koncentráció alacsonyabb az autizmus spektrum zavaros gyermekeknél

Molecular Autism

HÁTTÉR: Az autizmus spektrum zavar (ASD) olyan idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelyet korlátozott, sztereotípiás viselkedés és a társadalmi kommunikáció károsodása jellemez. Annak ellenére, hogy az ASD mögöttes biológiai mechanizmusai kevéssé ismertek, a közelmúltbeli preklinikai kutatások rámutattak arra, hogy az anandamid nevű endogén kannabinoid (vagy endokannabinoid), jelentős neuromodulátor az ASD rágcsáló modelljében. 

Az ígéretes preklinikai bizonyítékok ellenére az eddigi klinikai kutatások nem vizsgálták, hogy vajon az endokannabinoidok rosszul szabályozottak-e az ASD-ben szenvedő egyénekben. Ezzel a kritikus tudásbeli hiányossággal foglalkozunk, a folyadékkromatográfiás-tandem tömegspektrometriás módszer optimalizálásával az anandamid koncentrációk mennyiségi elemzésére az ASD-vel és anélkül élő gyermekek csoportjából gyűjtött vérmintákban (N=112).

EREDMÉNYEK: Az anandamid koncentrációk szignifikánsan megkülönböztették az ASD eseteket (N=59) a kontrolloktól (N=53), miszerint az alacsonyabb anandamid koncentrációjú gyermekek nagyobb valószínűséggel rendelkeznek ASD-vel (p = 0.041). Ezen elképzelésnek megfelelően az anandamid koncentráció is szignifikánsan alacsonyabb volt az ASD-ben, mint a kontroll gyermekeknél (p=0.034).

KÖVETKEZTETÉSEK: Ezek az eredmények az első empirikus humán adatok, amelyek a preklinikai rágcsálók eredményeit fordítják le, hogy megerősítsék az autizmus spektrumzavarban (ASD) szenvedő gyermekek és plazma anandamid koncentráció közötti kapcsolatot. Bár ezek az adatok előzetesek, arra utalnak, hogy az anandamid jelátviteli rendellenességek szerepet játszhatnak az ASD patofiziológiájában.

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:

https://orvosikannabisz.com/tamogatas/

Az endokannabinoid rendszer aktiválása hasznos lehet autizmus esetén

Kutatás:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/29564080