Kannabisz és skizofrénia: a kauzalitás összeesküvése

Nyomtatás és PDF

Egy idegtudós vitatja a Reefer Madness (Spangliőrület című film) alapvető tévedését

Olyan korban élünk, mikor az igazságot elhomályosíthatják mindenféle összeesküvés-elméletek. Az előítéletekre építő csábító üzenetek vagy nyilvánvalóan, vagy pedig alattomos módon tévesek. Ezt most közvetlenül a 2020-as választások után írom: a politikai pártok és jelöltek jobbra-balra mutogatva veszélyes megtévesztésekkel vádolják egymást. Üdítő fordulat viszont, hogy van egy olyan győztes, mely sokkal több összeesküvés-elméletet élt túl, mint bármelyik politikai jelölt vagy párt.

Ez a tartalom a Project CBD eredeti cikkének fordítása. Minden jog fenntartva a szerző(k) részéről. Írta Greg Gerdeman, Ph.D. idegtudós és oktató, aki az endokannabinoid rendszert valamint az ember és a kannabisz biológiai viszonyát kutatja. Mint hivatásos tudós és tanácsadó a legális orvosi kannabisz és a kenderipar területén, nyilvánosságra hozza a pénzügyi érdekeltségeit.

Ez a vitathatatlan győztes a kannabisz! A keményvonalas dezinformációs kampányt pedig a meggyökeresedett „spangliőrület” tévedés jellemzi – vagyis az a vád, hogy a kannabisz használata skizofréniát vagy hasonló pszichotikus betegségeket okoz.

Örömmel jelentem, hogy miközben az USA a választási hét szorongásaival küzdött, egy nagyon érdekes új elemzés jelent meg a tekintélyes JAMA Psychiatry folyóiratban a kannabisz és a skizofrénia közötti összefüggésről. Ez egy örvendetes „józan ész”-injekció a téma szakirodalmába, amit már több mint 20 éve tanulmányozok.

A berögzült előítélet

Még mindig fennáll (bár már halványul) az az előítélet, hogy a kannabisz síkos pálya a pszichotikus betegségek felé. Fontos, hogy nyitott szemmel közelítsük meg ezt az álláspontot. Az az elképzelés, hogy a kannabisz elmebajt okoz, azért tapadt meg, mert megvannak benne a hihetőség morzsái – ez valószínűleg minden sikeres összeesküvés-elméletre igaz.

A kannabisz erősen pszichoaktív anyag, nagy mennyiségű fogyasztás esetén még hallucinogén hatása is lehet. Ősidők óta sikeresen alkalmazzák gyógyszerként, de szükség van megfelelő figyelmeztetésre erős hatásairól. További nehézségként az is igaz, hogy sok fiatal kannabiszt használ közvetlenül a skizofrénia kifejlődése előtt (igen, ugyanez igaz a dohányzásra is); ez a betegség tipikusan a húszas életévek közepén-végén manifesztálódik.

Ezt tudjuk, mert a szakirodalomban a kannabiszt sokszor a skizofrénia gyakoriságának növekedésével együtt említik. Ez mindkettő igaz és fontos. Lehet, hogy az összefüggés elég aggasztó ahhoz, hogy igazolja a figyelmeztető címkéket és az életkori korlátozásokat. De többről is van szó? Van olyan ok-okozati összefüggés, mely igazolja a spangliőrületre vonatkozó üzenetek egyes változatait, melyek a 20. századi kannabiszellenes propaganda alapját képezték? Erre a kulcsproblémára – hogy a korreláció nem bizonyítja az oksági összefüggést – sokan rámutattak, hogy eloszlassák a még mindig félelmetes történeket hirdetők zsurnalisztikus hatását.

A két dolog összekapcsolása eredhet olyan zavarokból is, mint például a háttérben meghúzódó genetikai kockázati tényezők, vagy az, hogy a kannabisz-kísérlettel egy időben más környezeti stresszorok is hatnak, melyek befolyásolják a betegség kockázatát. Az ilyen forgatókönyvben a skizofréniára való latens hajlam megjelenését siettetheti a kannabiszhasználat, de nem feltétlenül az okozza. Ez veszedelmesebb látszatot adhat a kannabisznak, mint amilyen valójában, hogy t.i. lesben áll egyébként egészséges fiatalok elméjének megmérgezésére.

“A marihuána egy addiktív kábítószer, mely a használóknál őrültséget, bűnözést és halált okoz.” Harry J. Anslinger

„Agyeltérítés”

A népszerű narratíva már nagyon régóta elfogult a közvetlen ok-okozati elképzelés mellett, és így van ez a NIH (amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet) által finanszírozott kutatásokban is. A kannabiszt „agyeltérítő”-nek tekintik, sokáig ezt a nyelvezetet használták minden rekreációs drogra, a kannabisznak pedig speciális képességet tulajdonítanak arra, hogy őrületbe kergesse a fogyasztóját. 

A kannabiszt sok skizofrén elsősorban negatív tüneteinek kezelésére használja.

Az igazi tudomány azonban mindig megkérdőjelezi saját alapvető feltevéseit. Az objektív kutatáshoz nyitottnak kell lennünk, hogy árnyaltabban szemléljük a valódi világ megfigyeléseit. Végülis, miközben a nagy koncentrációjú kannabisz használata az utóbbi évtizedekben sokkal általánosabb lett, és míg ezt gyakran lobogtatják vörös zászlóként, a várható fenyegető közegészségügyi következmé­nyekre hivatkozva, mind a mai napig nem észleltük, hogy erre válaszul megemel­kedett volna a skizofrénia szintje.

Menjünk tovább. Már több előadásomban kitértem arra, hogy az agykutatás képalkotási módszerei sokat fejlődtek, ezeket kiterjedten használják a kannabisz mint az agy egészségét potenciálisan veszélyeztető tényező vizsgálatára. Sok vizsgálat folyt a kauzalitás (ok-okozati viszony) kérdésében, még egy szisztema­tikus áttekintés is megjelent arra nézve, hogy a genetikai tényezők hogy befolyá­solhatják a kannabisz szerepét a pszichózis előidézésében (van der Steur, 2020).

Fontos, hogy legalább két jó minőségű tanulmány – Gage (2017) és Passman (2018) – arra a következtetésre jutott, hogy valószínűleg fordított oksági viszony áll fenn: feltételezik, hogy a skizofréniára való genetikai/pszichiátriai hajlam fennállása valószínűsíti, hogy az ilyen személy hajlamossá válik a kannabisz használatára, és így jön létre a statisztikai összefüggés.

Ez történhet bármilyen okból, de nagyon valószínű, hogy a skizofrénia előtt álló személy azért használ kannabiszt, mert gyógyhatásúnak érzi. A skizofrénia gyakran „prodromálisan” kezdődik, mikor a betegek már évekkel az első pszichotikus epizód előtt negatív tüneteket, például csökkent érzelmi reakciót, apátiát és örömtelenséget tapasztalnak (Messias, et al, 2007). Más vizsgálatok megerősítették, hogy sok skizofrén személy a kannabiszt valóban öngyógyításra, elsősorban a negatív tünetek kezelésére használja (Scofield et al, 2006).

Csak így értelmezhető, hogy a kannabisz ilyen vonzóvá válik a prodromális személyek számára, akiknél még nem állapították meg a skizofréniát. A sors iróniája, hogy ha életminőségük javítására kannabiszt használnak, az meggyorsíthatja betegségük fellépését, ez pedig egy fontos, vizsgálandó és megértendő lehetőség.

Fordított összefüggés

Ez a hipotézis nagyon eltér attól, mely szerint a kannabisz önmagában valamilyen időzített „skizo”-bomba lenne a népesség másik 99%-a számára, amely soha életében nem lesz pszichotikus. Emlékeztetőül: fontos tisztáznunk, hogy ez a fordított oksági feltételezés – tehát amelynek az az iránya, hogy a pszichózis fokozza a kannabiszhasználatot, nem pedig fordítva – tudományosan megalapo­zott, és befolyásolnia kellene a kutatás egészének értelmezését. Szét kellene oszlatnia azt a félelemkeltést, ami történetileg uralta a fű-ellenes propagandát, és még ma is elég aktív.

Az a társadalmi programozás, amelyet többnyire nagy hatalmú, a tudományon kívül álló véleményvezérek – például Harry Anslinger, Richard Nixon és Ronald Reagan – terjesztettek, hogy „a fűtől megbolondulsz”, átjárta a kanna­biszra vonatkozó kultúrális narratívát. Bizonyára soha, egyikük sem tudta volna elképzelni a kannabiszhasználatnak azt a tudományos szemléletét, ami a 21. században alakult ki: hogy ez egy természetes, a humán endokannabinoid rendszer által vezérelt viselkedés, ami alapvetően (bár nem mindig) gyógyító jellegű (lásd: Aggarwal, 2013).

A több államból gyűjtött szavazási eredmények továbbra is azt mutatják, hogy mindkét párti közvélemény erősen támogatja a kannabisz legalizálását. Sok olyan joghatósági terület van, ahol az orvosi kannabisz programmok megalapo­zottan és sikeresen működnek. Viszont egyes államokban, ahol a legalizáció már megtörtént, a törvényhozók mostanában megkísérlik a 10%-nál nagyobb THC-tartalmú kannabisz betiltását, mondván: a tudomány bebizonyította, hogy ha ezt elmulasztanák, akkor a skizofrénia arányai az egekbe szöknének!

Az ilyen akciók mögött meghúzódó félelmeket egy 2019-es tanulmány lobban­totta fel, mely a nagy koncentrációjú kannabisz használatát összekötötte a pszichózis szinguláris első epizódjaival (Di Forti et al, 2019). Ez a tanulmány speciális módszereket alkalmazva önkényesen a 10% THC-tartalmat határozta meg a „nagy koncentráció”* küszöbértékeként, de ez erősen átpolitizált megállapítás volt, amint azt a szerzők maguk is elismerték. Ezek az eredmények, mint oly sok más, valójában csak egy korrelációt mutatnak, amelyet más tényezők is zavarhatnak, akár egy fordított irányú genetikai kockázat is.

Ha megértés nélkül hivatkoznak erre a bizonyítékra, az véleményem szerint felér egy összeesküvés-elmélet leplezett és káros terjesztésével.

Hogyan hat a CBD a pszichózisban szenvedő emberek agyára?

Kockázati tényezők

Vegyük Gillespie és Kendler időszerű és érdekes új kutatási nézőpontját, amit 2020-ban a JAMA Psychiatry folyóiratban közöltek. A szerzők gondosan és tömören elemzik mindazokat az izgalmas vizsgálatokat, melyek genetikus kapcsolatot tételeznek fel a kannabisz/skizofrénia kérdésben. Szerintük kétségkívül elég bizonyíték van annak kimutatására, hogy itt genetikai és egyéb kockázati tényezők okoznak zavart és erőltetik az összefüggést. Egyenesen elutasítják azt, amit „1. hipotézis”-nek neveznek, vagyis azt a feltevést, hogy a kannabisz valamilyen tiszta oksági összefüggésben beindítja a skizofréniát olyan emberben, akinél egyébként nem áll fenn kockázat.

Míg a nagy koncentrációjú kannabisz használata az utóbbi évtizedekben sokkal elterjedtebb lett… a mai napig nem észlelték, hogy erre válaszul a skizofrénia arányai megváltoztak volna.

Ez sokak számára a már említett okokból nem meglepő, mégis hangsúlyozni kell. Az ésszerű modellek megerősítése és a túlságosan leegyszerűsítettek vagy előítéletesek elvetése szakértők által felülvizsgált szigorú tudományos elemzéssel – mindez nagyon fontos egy olyan időszakban, mikor semmi jel nem mutat arra, hogy a kannabisz szabályozás reformja leállna.

Gillespie és Kendler saját szavaikkal „körültekintően” azt mondják, hogy „az összefüggésnek [a kannabisz és a skizofrénia között] egy számottevő része nem ok-okozati,” és hogy „a skizofrénia kockázatának változásával kapcsolatos állítások – ha lehántjuk róluk azt, amit a kannabiszhasználat változó szintje okoz – nagy valószínűséggel túlzottak, és lényegében valóban azok.” A szerzők nem állítják, hogy egyáltalán nincs ok-okozati összefüggés, de igen helyesen rámutatnak azokra a bizonyítékokra, melyek arra utalnak, hogy az összefüggés inkább fordított irányú lehet, és ezt az állítást világos és tömör statisztikával támasztják alá.

Sok évtized telt el azóta, hogy a „spangliőrület” propaganda először taszította az USA szövetségi törvényhozását a kannabisz tiltásának sötét korszakába. Az orvosbiológiai tudomány azonban továbbra is azt mutatja, hogy a bizonyítékok egyáltalán nem olyan erősek, mint egy „füstölgő puskacső”. A skizofrénia kockázati tényezői bonyolultak, és sajnos még nem egészen értjük, hogy a kannabisz hogyan befolyásolja ezeket. Reméljük, hogy a kutatás növelni fogja az előrejelezhetőséget valamint a tudományosan megalapozott megközelítéseket az oktatásban és megelőzésben. Ennek arra is ki kell terjednie, hogy maga a kannabiszipar támogassa a farmakovigilanciai kutatásokat.

Ahol a család kórtörténetében szerepel ez a betegség, ott a magas THC-tartalmú kannabiszt egyelőre a lehető legnagyobb óvatossággal kell kezelni, vagy egyenesen el kell kerülni. Ilyen esetekben tényleg elősegítheti a pszichózis fellépését. Az orvosbiológiai tudomány azonban valószínűleg csak az ok-okozati viszony mértékét támasztja alá, tehát a közegészségügyi politikába történő átvitelt a megfelelő fenntartásokkal kell kezelni.

*LÁBJEGYZET

Ez a kommentár megérdemel egy bővített lábjegyzetet, mert Di Forti és munkatársai a Lancetben 2019-ben megjelent cikkükben merészen feltételezik, hogy pszichotikus betegségekben fontos szerepet játszik a kannabisz. A cikknek sok orvos és tudós szerzője van (köztük gyógyszergyárak fizetett tanácsadói is), mert ez egy több helyszínen végzett klinikai kutatás eredménye. Minthogy a kutatást több országban végezték, a finanszírozásához sok nemzeti kutatóintézet is hozzá­járult. Ez nagy presztizst eredményez, ami politikailag hatásosabb lehet, mint a koplikált tudományos részletek. Itt a szerzők érveinek alátámasztásához sok bonyolult statisztikai táblázat szükséges. Az alapul szolgáló módszerek némelyike csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha az olvasó áttanulmányozza a cikkhez mellékelt online kiegészítő anyagokat és hivat­kozásokat. Az egyik fő kérdés, hogy a szerzők hogy határozták meg annak a kannabisz-termék erősségét, melyet a vizsgálatban résztvevő klinikákon pszichotikus epizód­dal megjelenő betegek használtak. Először azokra a köznyelvi fordulatokra támaszkodtak, melyekkel a betegek jellemezték szerhasználatukat, például: hasis, „skunk” vagy „hazai termesztésű” (különböző nyelveken). Azután az így kapott adatokat összevetették az egyes országok rendőri jelentéseivel arról, hogy ezek az anyagok ott általában mennyi THC-t tartal­maznak. Így például a hasist Braziliában alacsony hatékonyságúnak (<10%), Spanyolországban pedig nagy hatékonyságúnak (>10%) minősítették. Egyeseket, akik Londonban azt közölték, hogy ők „skunk”-ot vagy „hazai termesztésűt” szeretnek szívni, a nagy mennyiségű THC-t használók közé soroltak, míg más briteket, akik azt mondták, hogy hasist vagy importált füvet szeretnek szívni (hmm…vajon a Coloradóból importált is ide tartozik?) a kevés THC-t használók közé soroltak be! És mindez azon alapult, hogy a szövetségi hatóságok szerint mi jellemző a joghatóságuk területén lefogalt termékekre. Érdemes megemlíteni – és ez csak akkor derül ki, ha valóban végigkövetjük a hivatkozásokban megadott forrásokat –, hogy ezek a referencia-értékek akár 15 évesek vagy még régebbiek is lehetnek (például a 2004-ben /!/ lefoglalt brazil hasis THC-tartalma). Az alacsony és magas fogyasztás közötti 10%-os határértéket teljesen önkényesen állapították meg, a politikusok viszont úgy használják, mint valami tudományosan alátámasztott küszöbértéket. Aki ismeri a kannabisz analitikai meghatározásának problémáit, az tudja, hogy ez az eljárás a mérés pontosságának érdekében gondosan kidolgozott és érvényesített protokollokra támaszkodik. Ha ugyanazt a kannabisz mintát több labornak elküldjük, sokszor egészen különböző THC %-os értékeket jeleznek vissza. A Lancet szerkesztői ezt nyilván nem tudják. Di Forti és munkatársai kijelenik, hogy az ő módszereik megbízhatóbbak, mint az egyszerű paciensek önértékelései, én viszont azt állítom, hogy valószínűleg tévednek. Ha az USA laborjaiban 2020-ban pontossági problémák lépnek fel annak ellenére, hogy őket jelölték ki kannabinoidok kimutatására, akkor nemigen bízhatunk a más országokban lefoglalt füvek történelmi időkben végzett kormányzati laborvizsgálatainak pontosságában, ahol semmiféle érvényes ellenőrzési módszer nincs megadva. A végeredmény csak egy újabb tanulmány, mely összeköti az erős kannabisz fogyasztását – ez esetben nem egyenesen a skizofréniával, csak egy első szinguláris pszichotikus epizóddal. Az oksági összefüggés egyáltalán nem bizonyított, ezeknek a szerzőknek mégis megengedték, hogy egy jóhírű orvosi folyóirat lapjain erre a feltételezett ok-okozati viszonyra építve megtippeljék, hogy világszerte mennyi pszichózist okozhat a 10%-os spangli. Ez aztán rögtön újabb meneteket indított be a prohibíciós politikában.

Fordította: Bálint Irén

Egy tanulmány feltárja, hogy a CBD hogyan ellensúlyozza a THC pszichiátriai mellékhatásait

Referenciák

Szerzői jog, Project CBD. Engedély nélkül nem nyomtatható újra.

Ez a cikk a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület önkénteseinek munkájában készült. Az Egyesület egyik hivatalos facebook csoportja, ami kizárólag CBD olaj használatával, tapasztalatok megosztásával foglalkozik: https://www.facebook.com/groups/482424458549382/. Mielőtt bárki CBD terméket vásárolna, kérjük csatlakozzon, hogy ne legyen átverés áldozata. Az egyesület munkáját, mivel nonprofit szervezetről van szó, ha csak pár 100 ft-tal is ezen az oldalon lehet támogatni. Kérünk mindenkit, támogassa munkánkat, hogy segíthessünk!
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/

Forrás:
https://www.projectcbd.org/politics/cannabis-schizophrenia-conspiracy-causality