Károsíthatja a CBD a májat?

Ez a tartalom a Project CBD eredeti cikkének fordítása. Minden jog fenntartva a szerző(k) részéről.

A CBD tényleg megölt négy és fél egeret?

A kannabisz egy nem-pszichotróp komponense, a kannabidiol (CBD) a óriási népszerűsége segített csökkenteni a megbélyegzését, és visszaállítani jó hírnevét, mint fontos gyógyhatású növény. De bizonyos áltudományok és alkalmatlan jelentések továbbra is torzítják az általunk alkotott képet a CBD és kannabisz hasznáról és kockázatairól.

A Forbes online kiadásában Mike Adams által írt friss cikk megszólaltatta a vészcsengőket, mert kijelentette, hogy a CBD „az alkoholhoz és egyéb drogokhoz hasonlóan károsíthatja a májunkat”. Ez a szenzációhajhász állítás egy kétes tanulmányon alapul, melyet a Little Rockban levő Arkansasi Egyetem kutatói (Ewing et al.) végeztek, ami a CBD és a májtoxicitás összefüggését vizsgálta. Probléma viszont, hogy a tanulmányban leírt károsodás jellege nem hasonlított az alkohol által okozott májkárosodás képéhez, illetve a „májunkat” kifejezés igazából egerek májára vonatkozott ebben a tanulmányban.

A Little Rock-i tanulmány nem tett említést emberi szervezetről, ami egy hatalmas különbség. Továbbá, a valóságban a CBD fogyasztók nem juttatják be a szervezetükbe a saját testtömegük 0.25%-át – ez volt ugyanis a maximális dózis, aminek hatását a máj toxicitásra Ewing és társai vizsgálták.

Mindezek ellenére a Forbes állítása szerint „ A CBD-t használó emberek esetében magasabb a máj toxicitásának kockázata.” És „[A CBD] igazából ugyanolyan káros lehet a májunkra, mint a hagyományos fájdalomcsillapítók, például az acetaminofen”. Ezeket az állításokat a jelenlegi irodalom határozottan nem támasztja alá.

Mega-dózis egereknek

A Forbes cikke egyetlen, hibás pre-klinikai tanulmányon alapul, és eltúlozza addig a pontig, hogy már hamis lesz. Mégis, ha valamiért meg kellene védeni a Forbes cikkét, akkor azt mondhatnánk, hogy még így is kevésbé rossz, mint maga a hivatkozott tanulmány, ami ingyenesen hozzáférhető a Molecules folyóírat honlapján. A folyóíratot a Multidisciplinary Digital Publishing Institute (MDPI) adja ki.

Ha közelebbről megvizsgáljuk a Molecules szaklapban megjelent tanulmányt, akkor furcsa állítások Pandora szelencéje nyílik ki előttünk. Az első oldalon az összefoglaló olyat állít, ami alapvetően lehetetlen, miszerint a CBD tartós adagolása során „a 615 mg/kg dózissal adagolva az egerek 75%-nál lépett fel halálos állapot”. De csak 6 állat volt, amelyik ilyen dózist kapott! Nem kell ahhoz tudományos fokozat matematikából, hogy felismerjük, itt valami gond van. A hat 75%-a egyenlő 4.5-lel. Tehát a Little Rock kutatói szerint négy és fél egér meghalt a CBD-ként ismert veszélyes szer miatt, mindeközben valahogy másfél egér túlélte.

Tovább olvasva egyre csak romlik a helyzet.

A kísérlet leírása túl rövid. A kutatók CBD-t adagoltak és etettek meg egerekkel, a dózis az állítólagos „alacsony” 246 mg/kg-tól a mega-dózis 2460 mg/kg CBD-ig terjedt. Ez azt jelenti, hogy a testtömeg minden egyes kilogramjára 2.5 grammnyi CBD-t adtak az egérnek. A CBD-t az amerikai Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NIDA) által szállított kannabiszból állították elő hexán kivonatként. Érdemes megemlíteni, hogy a hexán alapvetően egy neurotoxin.

A Little Rock kutatói szerint négy és fél egér meghalt a CBD-ként ismert veszélyes szer miatt.

A maximális ajánlott humán dózis a CBD-izolátum Epidiolex-ből 20mg/kg, ami egy századrésze annak, amivel a Little Rock kutatói etették a kísérleti egereket. Próbáltak alacsonyabb CBD dózist is (61,5 – 615 mg/kg terjedelemben), amit 10 egymást követő napon naponta adagoltak.

A nevetséges dózisok ellenére Ewing és munkatársai azt állítják, hogy a tanulmányuk pontosan reprezentálja a humán élményt, kitartva amellett, hogy a humán dózis 12.3-szor alacsonyabb az allometrikus skálázás miatt (ezt majd hamarosan részletezzük). Ez az állítás a – a legjobb esetben is – egy ellenőrizetlen feltételezés. Valószínűbb, hogy az állítás egyszerűen csak teljesen hibás.

Az őrült hivatkozások

A Forbes cikknek már a bevezetője kiteríti a szerző kártyáit, miszerint a hivatkozott tanulmány egy bulvár a CBD ellen, nem pedig igazolt tudományos munka.

Nyilvánvaló a kettős mérce akkor is, amikor előhozakodnak a bizonyítékokkal. A szerzők lebecsülik a CBD pozitív orvosi hatásairól szóló eredmények jelentőségét (például a CBD gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságait) azzal, hogy csakis in vitro kutatási eredményekre hivatkoznak (Értsd úgy, hogy az in vitro eredmények nem sokat érő, gyenge bizonyítékok – a ford). Majd egy mondattal később egy sor problémát tolnak az arcunkba, ami állítólagosan a CBD-hez köthető – megint csak in vitro és pre-klinikai munkákra hivatkozva. Ezek az állítások is tele vannak zavaros félreértelmezésekkel.

A Little Rock kutatóinak állítása szerint „számos jelentés bizonyított a neurológiai, szív-és keringési illetve a reprodukciós rendszeri károsodást a CBD használata után.” Mégis, abból a kilenc hivatkozásból, amivel alá akarták ezt a állítást támasztani nyolcban nem is volt humán kísérlet. Csak egyetlen hivatkozott tanulmány alapult humán kutatáson, és az nem mutatott ki toxicitást. A Saoirse O’Sullivan által vezetett humán kutatás, valójában a vérnyomás csökkenését mutatta ki CBD elfogyasztása (600 mg, vagyis durván 10 mg/testsúlykg) után. O’Sullvan és kollégái a Nottinghami Egyetemen arra a következtetésre jutottak, hogy valószínűsíthetően „a CBD-nek szerepe lehet a szív-és keringési betegségek kezelésében.” A Little Rock kutatói mégis félreábrázolják O’Sullivan munkáját, és úgy mutatják be, mint bizonyítékot a CBD kardiotoxikusságára.

Mikor a ProjectCBD felvette a kapcsolatot O’Sullivannel – ő elmondta, hogy „A mi tanulmányunk eredménye – miszerint a CBD kis mértékben csökkenti a nyugalmi és a stressz-által kiváltott vérnyomást – nem támasztja alá a szerzők állítását, miszerint mi a CBD szív-és érrendszeri toxicitását bizonyítottuk volna be. Valójában a munkánk nagy része a CBD szív és érrendszert potenciálisan védelmező hatásáról szól.”

Dr. O’Sullivan – ellentétben a Little Rock kutatóinak állításaival – azt mondta, hogy munkájának eredményei inkább a CBD szív és érrendszert védelmező hatását mutatják.

A hivatkozások félremagyarázása tovább folytatódik a Little Rock kutatóinak tanulmányában, amikor kijelentik, hogy egy Epidolex (egy FDA által jóváhagyott, kannabiszból készített gyógyszeripari CBD izolátum) kísérlet bebizonyította, hogy a CBD használók 93%-a tapasztalt mellékhatást. Hűha! A CBD szedése mindenkinél problémákat okoz! – gondolhatnánk, amíg el nem olvassuk a forrástanulmányt, miszerint mellékhatásokat „ a kannabidiolt szedő csoport pácienseiek 93%-a, míg a placebo csoportba tartozók 75%-a tapasztalt”. Ezek a páciensek többféle epilepszia elleni szert szednek a CBD kezeléssel egyidőben. A CBD-hez köthető mellékhatások valós száma csak egy töredéke a jelzettnek, nem a teljes szám. De a szerzők úgy döntöttek, hogy a negatív hatások felnagyítása érdekében figyelmen kívül hagyják az ilyen apróságokat. Ennek következményeként kihagyják azt a lehetőséget, hogy áttekintsék azokat a problémákat, amiket az Epidolex kísérlet alapján a CBD ténylegesen okozhat.

Tovább olvasva, a 17 oldalas Molecules cikk második oldalának közepén tovább sokasodnak a problémák. A szerzők, úgy tűnik aláássák saját kitalált félelmeiket, mikor azt írják az egyik laboratórium vizsgálatára hivatkozva „a kereskedelemben elérhető termékek dózisai 2.2 mg-tól 22.3 mg-ig terjednek, és ez tovább erősíti a lehetséges toxicitás miatti aggodalmakat.” Először is a hivatkozott vizsgálat szerint a legkisebb dózis 1.3 mg volt, nem pedig 2.2mg. Másodszor pedig, a 22.3 mg semmiképpen nem mondható magas dózisnak. Egy beszámoló szerint emberek néhány ezer mg CBD-t is bevettek már anélkül, hogy megbetegedtek volna.

Mire az olvasással eljutunk a Molecules cikkben az eredményekig, a tanulmány hitelessége teljesen leomlik a fent leírt problémák miatt. És akkor ott vannak az eredmények. Ebben a szakaszban leírják, hogy óriási CBD dózisok (738 – 2460 mg/kg) okoztak olyan problémákat, mint a májenzimek szintjének megváltozása, illetve az anyagcseréhez köthető génexpresszió. Abban a csoportban, ahol hosszabb távon adagolták a szert, a két legmagasabb dózis hasonló problémákhoz vezetett. Ilyen magas dózis azonban ismeretlen a humán kísérletekben. Néhány egér a hosszabb távon adagolt csoportból kimúlt a CBD kezelés hatására, de a szerzők mellőzik a konkrét számuk megemlítését. Az egyetlen számszerűsítés az a kivonatban említett lehetetlen négy és fél egér.

CBD-Gyógyszerkölcsönhatások

Új adatok, ugyanaz a régi történet

„Függetlenül attól, hogyan viszonyulunk ehhez a tanulmányhoz, nehéz érveket felhozni a halott egerekkel szemben” – állítja naivan a Forbes. Nonszensz. Nem figyeltünk eléggé az utolsó előtti szóra – egerek. Még ha egy pillanatra fel is adjuk hitetlenségünket és túllépünk minden eddig leírt problémán, egy halott egér (vagy egy fél) nem bizonyíték arra, hogy mi történik egy emberrel.

Nem most kezdődtek először a kutatások arra vonatkozólag, hogy a kannabinoidok halálos (letális) adagját megtalálják – egy 1972-ben megjelent tanulmány volt az egyik legrégebbi próbálkozás arra, hogy egy állatot megöljön egy gigantikus adag THC-val, amivel Massachusetts állambeli Mason Research Institute kutatói próbálkoztak. Nekik az volt a céljuk, hogy 400 patkányt, néhány tucat beagle-t és néhány rhesus majmot megöljenek azzal a szándékkal, hogy a THC veszélyeit igazolják. A patkányoknak szájon át adott THC dózis 225-3600 mg/kg volt, magasabb, mint a Little Rock kutatói által végzett kísérletben alkalmazott CBD dózis.

A korai kísérletek sikertelenül próbálták megtalálni a THC halálos dózisát majmokban, még akkor is, amikor a testtömegük majdnem 1%-át adagolták nekik.

Kiderült, hogy a patkányokat meg lehet ölni THC-val, de kellett hozzá nagyjából 1000 mg/kg-os adag. Az allometrikus skálázást figyelembe véve majmok esetében 500 mg/kg THC dózist várnánk halálosnak (lásd a táblázatot alább a körülbelüli faktorokkal). Ez emberre vonatkoztatva 10 grammnyi tiszta THC-t jelentene. De ez hibás. A kutatók nem tudták a majmokat túladagolni – sem az allometrikus skála alapján számolt dózissal, sem pedig akkor, amikor egy sokkal magasabb dózissal, 9000 mg/kg, vagyis a majom testtömegének majdnem 1%-val próbálkoztak.

Egy átlagos 65 kg-os ember esetén a fenti arányt nézve a testtömeg majdnem 1%-nak 585 gramm THC felel meg. Ez több mint fél kilogrammnyi tiszta THC. És ez a koncentráció nem volt elég a halálos kimenetelhez. A majmokban használt dózis értelemzhető leginkább az emberek esetében, és minimum, hogy aláhúzza annak fontosságát, hogy egyik fajról a másikra nem szabad extrapolálni.

Allometrikus skálázás

A kistestű állatok, mint az egér vagy a kolibri sokkal aktívabbak, mint a negyobb testűek, például az ember vagy a holló. Ez nem csak a fizikai mozgásban nyilvánul meg, a kistestű állatoknak az anyagcseréjük is gyorsabb. Tehát egy egér hamarabb eltünteti szervezetéből a gyógyszereket, mint az ember. Ez az egyik fő oka annak, hogy, a klinikai kutatásban a gyógyszerdózisok nem ugyanazok a kísérleti állatokban és az emberekben.

Az allometrikus skálázás egy hasznos alapszabály, ami segít ezt a problémát kiküszöbölni. Azt feltételezi, hogy a gyógyszeradagok egyik állatról a másikra a testsúlyukon és a testtömegindexükön (BMI) alapulva skálázhatók.

 

  Az állati dózis (mg/kg) konvertálásához HED-be (Human Equivalent Dose) vagy:
Faj Referencia testtömeg (kg) Valós testtömeg határok (kg) Oszd el az állati dózist az alábbi értékkel Szorozd meg az állati dózist az alábbi értékkel
Ember 60
Egér 0.02 0.011-0.0034 12.3 0.081
Hörcsög 0.08 0.047-0.157 7.4 0.135
Patkány 0.015 0.08-0.027 6.2 0.162
Menyét 0.3 0.16-0.54 5.3 0.189
Guinea malac 0.4 0.208-0.700 4.6 0.216
Nyúl 1.8 0.90-3.0 3.1 0.324
Kutya 10 5-17 1.8 0.541
Majom (rhesus) 3 1.4-4.9 3.1 0.324
Selyemmajom 0.35 0.14-0.72 6.2 0.162
Mókusmajom 0.6 0.29-0.97 5.3 0.189
Pávián 12 7-23 1.8 0.541
Micro malac 20 10-33 1.4 0.73
Mini malac 40 25-64 1.1 0.946

Human equivalent dózis számítás a testfelület alapján.  Nair, A & Jacob S, 2016. doi: 10.4103/0976-0105.177703.

Ezeket a skálázási faktorokat gyakorta használják arra, hogy a kiinduló gyógyszerdózist megtalálják olyan esetben, amikor a gyógyszer még nem volt tesztelve embereken. De a CBD esetében nem ez a helyzet, ennek a vegyületnek jól megalapozott humán biztonsági leírásai vannak, aminek említését a Litte Rock kutatói és a Forbes magazin újságírója is igyekszik elkerülni.

Allometrikus skálázást használni a preklinikai munka újraértelmezéséhez csak erős indokkal lehet. És valójában a toxicitás allometrikus skálázása nem is vonatkoztatható kannabinoidokra. A lineáris skálázási faktorokat olyan tulajdonságok alapján határozták meg, amik ezeknek az olajos vegyületeknek nincs is. Például az allometrikus skálázás akkor működik jól, amikor a szóban forgó gyógyszer szabadon lebeg a véráramban, ezzel szemben a CBD (és a THC) 99%-a fehérjéhez kötődik, tehát nincs szabad állapotban. Továbbá, a tanulmányban leírt nevetségesen magas dózisok túltelítik a test anyagcsere gépezetét, így viszont nem lehet értelmezhető dózis extrapolációt végezni.

Egy egerekkel végzett kísérletben használt dózis kétségkívül nem alkalmazható egy az egyben humán dózisként. Azonban a hibás skálázási faktor választás miatt a szerzők „humán equivalens” értékei irrelevánsá válnak. A korábban említett THC kísérlet szerint a főemlősok dózisát akár a patkány-dózis 10x-re lehet emelni toxicitás nélkül, pont ellentétesen azzal, mint amit az allometrikus skálázás javasolna.

Ez is aláhúzza annak fontosságát, hogy csak megfelelően megalapozott következtetéseket tegyünk. A Little Rock kutói szerint óriási – nagyságrendileg a testtömeg 0.25%-nak megfelelő – CBD dózis bevétele káros az egerekre. Semmit nem mond az emberekről. Semmit nem mond az életszerű adagolásról. Amit mond, az egy kicsivel több, mint a szerzők elfogultságának visszatükröződése.

A szakértői ellenőrzési folyamat és annak politikája

Hogy jelenhetett meg egy ilyen problémás cikk a Molecules szaklapban? Nem arra van a szakértői ellenőrzés rendszere, hogy kijavítsa a hibás tudományt?

Ideális esetben a szakértői ellenőrzés (amikor hasonló területen dolgozó, de külsős, elfogulatlan kutatók nézik át, ellenőrzik – és adott esetben kritikával illetik – az adott tanulmányt formai, kutatás-módszertani és tudományos szempontok alapján – a ford.) kihívásokat támaszt és konstruktív, ami a tudósokat jobb minőségű kutatásra készteti. Sajnálatos módon nem minden ellenőrzés törekszik ezen célok elérésére. Az ellenőrzési folyamat gyakran csak a régi haveri kapcsolatok erősítésének ad teret, névtelenségbe burkolózó politikai hatalmi játszmákon keresztül. Bizonyos esetekben a szakértői ellenőrzés nem több, mint egy jóváhagyó pecsét a papíron, feltéve hogy a szerzők kifizették a vaskos „cikkfeldolgozási díjat”.

A tudományos folyóiratok – a szakértői visszajelzésekhez hasonlóan – változó minőségűek. Az MDPI, amelyik a Molecules folyóiratot is kiadja, ragadozó kiadónak lett titulálva. Kritizálták az MDPI-t, mert megbízhatatlan cikkeket jelentetett meg, bár ez túlságosan ellentmondásos  ahhoz, hogy itt foglalkozzunk vele. Még akkor is, ha az ilyen állítások igazak, nem jelenti azt, hogy jó tudományos munka nem jelenhet meg az MDPI kiadó 213 folyóiratának valamelyikében. De kiemeli a tudományos munka ellenőrzésének fontosságát, ahelyett, hogy vég nélkül hajtogatnánk és erősítenénk mindenféle állítást, amit elénk raknak.

Egy másik piros zászló: A CBD májkárosító hatását állító, Molecules szaklapban megjelent tanulmány átfutási ideje az elküldéstől az elfogadásig 18 nap volt, ami – bár nem lehetetlen – de mindenesetre nagyon gyors. Más folyóiratokkal ellentétben a Molecules nem számol be arról, hogy a szakértői ellenőrzők mikor kértek, vagy hogy kértek-e egyáltalán módosítást a cikkhez. Pedig ebben az esetben biztosan kértek módosítást, mert a referencia lista szerint néhány hivatkozáshoz a leadási időpont után fértek hozzá, lásd referenciák 25-27. Ezeket a hivatkozásokat ugyanazon a napon nézték meg, amelyiken a Molecules elfogadta a cikket. Legjobb esetben is a módosított cikket egyazon napon küldték be és fogadták el, kétségessé téve azt, hogy egy megfelelő szakértői ellenőrzés lezajlott. Erre rákérdezünk, de a Little Rock kutatás szerzői nem válaszoltak a cikk megjelenéséig.

A CBD kombinálása antiepileptikus gyógyszerekkel

A CBD és az acetaminofen

Mondhatjuk-e, hogy ez egy rossz cikk volt, és lépjünk tovább? Sajnos nem, mivel a Molecules azóta kiadott egy másik hasonló cikket. Ugyanaz a folyóirat, ugyanaz az irrelevancia, pár szerzővel több és pár hihetetlen állítással is több.

Egy hónappal az első, máj toxicitást leíró tanulmány után jelent meg a Molecules-ban a második, de nem sok mindenben lett jobb. Ebben a második tanulmányukban a CBD és az acetaminofen (paracetamol) lehetséges kölcsönhatását vizsgálták nőstény egerekben.

Az első vizsgálathoz hasonlóan itt is hexánt (ami egy neurotoxin) használtak a kannabinoidok kivonására a NIDA által szállított kannabisz növényből. A visszamaradt higítószertartalom <0.5%, avagy 500 μg/g. Ilyen terméket Kalifornia állam szabályozott kannabisz piacán nem lehetne forgalomba hozni, mivel a megengedett hexán határérték a kannabisz kivonatokban 290 μg/g. A hexán tartalom tisztázását hivatott kérdésünkre a szerzők a cikk megjelenéséig nem válaszoltak.

A második Little Rock tanulmányban alkalmazott CBD dózisok sokkal alacsonyabbak voltak, mint az első esetben, mivel az acetaminofen már önmagában is jelentősen terheli a májat. Egy új furcsaság az adagolás megválasztása. A kutatók egy etetőcsövet állítottak fel a magas CBD dózis adagolására, de inkább úgy döntöttek, hogy injekciózással juttatják be a 400 mg/kg acetaminofent az egérbe. A szerzők nem írnak arról, hogy ez a mennyiség allometrikus skálázással mekkora dózist jelentene egy paracetamolt szedő ember esetében.

A nyolc acetaminofennel és állítólagos alacsony CBD dózissal (116 mg/kg) kezelt egérből három meghalt néhány órán belül. Furcsa módon a magasabb CBD dózissal kezelt egerek közül egy sem halt meg. A Little Rock kutatói ezt a különös eredményt a kétfázisú effektusra hivatkozva magyarázták, amit hormesis-ként vagy U-alakzatú dózis-válasz görbeként is ismerünk, ami arra utal, hogy létezik egy optimális pont az adagolásban. Ezen a bizonyos dózis-tartományon kívül (túl magas vagy túl alacsony) a kannabinoidok elveszítik hatékonyságukat és akár a várt hatás ellenkezőjét is okozhatják.

A kannabinoidoknak gyakran van  kétfázisú dózis-válasza, de ésszerűtlen további magyarázat nélkül azt állítani, hogy ez a CBD állítólagos toxicitására is vonatkozik. Képzeljük csak el, hogy mérget iszunk, és a gyógymód erre az lenne, hogy ugyanebből a méregből még sokkal többet kellene meginni. A szerzők lényegében így próbálják igazolni az eredményeiket.

Újra átmehetnénk a cikk minden egyes hivatkozásán, de már a értékelés részben tisztán látszik Ewing és munkatársai mindkét irányban való elfogultsága, ami aláássa a publikáció hitelességét. Szerintük az ő eredményeik következetesek, és (a jól megválasztott hivatkozásokkal) azt mutatják, hogy a modeljük pontos. Minden más tanulmány esetében pedig következetlenségre hivatkozva cáfolják a CBD biztonságosságára vonatkozó állításokat.

Az első Molecules szaklapban megjelent tanulmány értékelése is hasonló elfogultságot mutat. A gyógyászati előnyöket bemutató pozitív preklinikai eredményekre nem alapoznak, de az abszurd preklinikai károk szerintük már bizonyítják, hogy a CBD fogyasztása „májkárosodás kockázatával jár”. Ewing és munkatársai kutatása hiteles, mert néhol egybevágnak az eredmények más kutatásokéval. Mégis, amikor olyan eredményre jutnak, ami ellentmond másoknak, akkor a saját eredményük „megkérdőjelezi a CBD állítólagos ’antioxidáns’ tulajdonságait” és más előnyeit.

CBD és klobazám kezelés összehasonlítása epilepsziára – retrospektív vizsgálat

Farkast kiáltani

Az a probléma ezekkel a túlzó, a CBD káros hatásait bizonyítani akaró tanulmányokkal, hogy aláássák a valós kockázatot feltáró komoly kutatási eredményeket. A nagy dózisban adagolt CBD – általában 20-50 mg/kg – okozhat májproblémákat, de vannak fontos ellentmondások. Az Epidiolex gyártójától származó több publikáció is rávilágított a CBD lehetséges kockázataira. A MOKE honlapján évek óta közzétesszük ezeket a veszélyeket.

Az egyik probléma a CBD képessége arra, hogy a gyógyszereket lebontó enzimeket gátolja. Ez általában akkor fordul elő, ha valaki naponta több száz vagy több ezer milligram CBD-t vesz be.

Bár a CBD kölcsönhatása más gyógyszerekkel hatással lehet a májra, de ideiglenes, visszafordítható elváltozás alapján ésszerűtlen az állítani, hogy a CBD-nek májkárosító hatása van.

Nagyobb aggodalomra ad okot az ALT (GPT) és AST (GOT) májenzimek megemelkedése. Ez a tünet az Epidiolex teszteken részt vevő gyermekek 5-15%-nál fordult elő, és szinte minden tanulmány említi a valproát egyidejű használatát ilyen esetekben. A valproát egy erős epilepszia elleni gyógyszer, amely önmagában is képes problémát okozni. Ez a jelenség súlyos gyógyszerkölcsönhatásként is értelmezhető. Viszont több neurológus jelzése szerint a CBD és a valproát kombinációja hatékony lehet az epilepszia kezelésében. Így az orvosok úgy találták, hogy megéri CBD-t is hozzátenni a valproátot tartalmazó gyógyszercsoport mellé, felvállalva azt, hogy a páciensek májfunkcióit monitorozni kell. A gyermekneurológusok – legalábbis anekdotikus szinten – úgy látják, hogy jól működik egy másik kombináció, a CBD és klobazám egyidejű adagolása is – bár nagy a valószínűsége a gyógyszerkölcsönhatásnak.

Tehát az emberek kipróbálják a CBD-t a többi gyógyszerük mellett, de csökkentik a dózist vagy teljesen leállnak vele abban az esetben, ha májproblémák jelentkeznek (amit az orvos kell hogy monitorozzon, nem pedig a beteg). Több jelentés is szól arról, hogy a problémák megoldódnak amint a CBD dózisa csökken vagy adagolása leáll. Ha már ismertek a kockázatok, akkor azokat az orvos számára könnyű kezelni.

Ezeket a problémákat túlzás „károsodás”-nak nevezni – a májenzimek megemelkedése a májat érő stressz indikációja, ami , ha változatlanul folytatódik okozhat károsodást. Jelenleg nincs jelentés arról, hogy a CBD kezelés elhagyása után maradandó károsodás érte volna a májat.

Ésszerűtlen azt állítani, hogy a CBD májkárosító hatású, amikor valójában a CBD és más gyógyszerek kölcsönhatása által okozott ideiglenes, visszafordítható stresszhatást látunk.

A CBD enyhíti az alkohol által kiváltott májkárosodást és gyulladást

További kutatásokra van szükség

Mindhárom cikk – a Forbes cikke, illetve Ewing és munkatársai két tanulmánya – ugyanazzal a előre megjósolható mantrával végződik: „további kutatásokra van szükség”. (Egy újabb story a  Forbes-ban Mike Adams tollából szintén „további kutatásokra” szólít fel, miközben megismétli a máj toxicitásról szóló torz állításokat). A „további kutatásokra van szükség” egy igazi biztonsági mondat, amivel senki nem fog vitába szállni, hiszen senki nem akarja, hogy kevesebbet tudjunk meg a gyógyszereinkről. De a „további” nem a megfelelő szó. Jobb kutatásra van szükség. Jobb cikkekre, amik ellenőrzik a tudósok állításait – ahelyett, hogy tudatlanul felerősítenék azokat. Jobb kutatásokra, amik arra irányulnak, hogy a CBD fogyasztás humán következményeit vizsgálják. És jobb gondolkodásra – főleg akkor, amikor humán és nem-humán kutatás eredményeit kell a közönség elé tárni.

A preklinikai kutatás egyszerre izgalmas és frusztráló. Pontosan kontrollált környezetet ad elméletek tesztelésére, olyan mint egy játszótér kutatóknak. De az eredmény mindig közvetett, kivéve persze ha valaki épp háziállatként tartott egerek gyógyítására irányuló kutatást végez. Az állatokon végzett kísérletek eredményeiből felállított modelek humán betegségekre, csak ötletként vagy a későbbi emberkísérletekre útmutatásként alkalmazhatók, de semmiképp nem vonhatók le belőle végleges következtetések.

A fő probléma itt nem az, hogy megjelent egy rossz tanulmány egy tudományos folyóiratban. A probléma itt a kutatói elfogultság káros megnyilvánulása. Ewing és munkatársai a legrosszabbat látják minden CBD tanulmányban. A CBD csökkenti a vérnyomást az emberekben? Szerintük ez azt jelenti, hogy toxikus a szív és keringési rendszerre. A CBD enyhén csökkenti az egerek testsúlyát? Ők félelmet keltve azt mondják, hogy el fogsz sorvadni. De ha bárki azt meri mondani, hogy segíthet az elalvásban, vagy csökkenti az ízületi fájdalmat, vagy az ópiátok utáni sóvárgást, nos hát az csak mendemonda, csak preklinikai, csak néhány elszigetelt jelentés.

Vajon mi lenne, ha lelkes hozzáállásukat kiterjesztenénk a sokkal bőségesebb CBD kutatások irányába? Ha minden egyes egérkísérlet eredményét úgy értelmeznénk, hogy az emberekre is vonatkoztatható, akkor százával találnánk cikkeket arról, hogy THC és a CBD megöli a rákos sejteketcsillapítja a túl aktív immunrendszertvisszafordítja az Alzheimer kórtgyógyítja a traumás agysérüléseket, és így tovább.

Igazából nagyon sok állatkísérlet azt mutatja, hogy a CBD védelmező hatású bizonyos májbetegségekben, például az alkohol okozta szteatózisban és a nem alkoholos zsíros májbetegségben.

Ami a CBD okozta májkárosodásról szóló állításokat illeti, a Forbes cikk szerzőjének nem sikerült feltennie az igazi kérdéseket.

A preklinikai kutatási eredmények egy részéről végül igazolódik, hogy emberekre is alkalmazható, de a legtöbbre ez nem igaz. Ez a tény motiválja a kannabisz használat szószólóit, akik szerint elfogadhatatlanok a jelenlegi szörnyű drogpolitika faji és szociáis következményei, és támogatják azokat a kannabisz terápiákat, melyek a jelenleg rosszul kezelhető egészségi állapotok helyzetén tudna javítani. Az epilepszia egyértelműen ilyen példa lenne. A szklerózis multiplex egy másik. A neuropátiás fájdalom és a opiátok fogyasztásának csökkentése egy harmadik, ahol egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezére. Az autoimmun és egyéb gyulladásos betegségek esetében jó okunk van reménykedni, de nem teljes bizonyossággal. És természetesen megvannak a kockázatok is: nem mindenkinek előnyös a kannabisz használat és bizonyos ártalmak elkerülhetetlenül megjelennek.

Bizonyos újságírók pusztán csak gyorsíróként ténykednek ahelyett, hogy felelősségre vonnák a kutatókat, az állításaikat ismétlik és felerősítik, mélyebb vizsgálat helyett. Az igény az ellentmondásos, vonzó sztori iránt gyakran felülírja a pontos beszámoló vágyát. Ami a CBD okozta májkárosodásról szóló állításokat illeti, a Forbes cikk szerzőjének nem sikerült feltennie az igazi kérdéseket. Megfelelő a kutatási módszertan? Következetes sztenderdeket alkalmaznak a kutatók a bizonyítékok értékelése során? A következtetések ésszerű értelmezései a kapott eredményeknek? És vajon mi történt azzal a másfél egérrel, amelyik túlélte a masszív CBD adagokat?

Fordította: Zderesovszki Eszter és Heni

Ez a cikk a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület önkénteseinek munkájában készült. Az Egyesület egyik hivatalos facebook csoportja, ami kizárólag CBD olaj használatával, tapasztalatok megosztásával foglalkozik: https://www.facebook.com/groups/482424458549382/. Mielőtt bárki CBD terméket vásárolna, kérjük csatlakozzon, hogy ne legyen átverés áldozata. Az egyesület munkáját, mivel nonprofit szervezetről van szó, ha csak pár 100 ft-tal is ezen az oldalon lehet támogatni. Kérünk mindenkit, támogassa munkánkat, hogy segíthessünk!
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/

Szerzői jog, Project CBD. Engedély nélkül nem nyomtatható újra. 

Forrás:
https://www.projectcbd.org/science/cbd-toxic-liver