A cikk a kannabinoidok hatásairól (is) szól.
A hexakannabitriol egy kannabiszból származó, nem pszichotróp kannabinoid, kiváló terápiás potenciállal.
A tudósok a közelmúltban négy kannabinoidról számoltak be, amelyek közül az egyik kiváló kemopreventív és rákellenes tulajdonságokkal rendelkezik a laboratóriumban megfigyelve.
A THCJD egy olyan titokzatos kannabinoid, amelyet hivatalosan még mindig nem fedeztek fel a kannabiszkutatók. Még a létezése is olyan kérdés, amelyben egyszerűen el kell fogadnunk a gyártók szavát, akik azt állítják, hogy ezt a kannabinoidot a THCH mellett fedezték fel 2020-ban, és akár 20-szor erősebb lehet, mint a THC.
Kezd úgy tűnni, hogy ha egy tetszőleges betűt írunk a „CB” után, akkor egy új kannabinoidot találunk fel. A CBT, CBCT, CBE, CBL, CBGM, CBCV, CBM és CBV azonban nem egy kannabinoid szójáték szüleményei.
Az „ezer és egy molekula növényeként” ismert kannabisz gazdag története új tudományos kilátásokat kínál. A kenderkutatók lassan feltárják az egyes kevésbe ismert, kisebbrendű kannabinoidokban rejlő egyedülálló lehetőségeket. A kannabiszban és a kannabisz termékekben található leggyakoribb ilyen kannabinoidok a CBT (kannabitriol), a CBCT (kannabicitrán), a CBE (kannabielsoin), a CBL (kannabiciklol), a CBGM (kannabigerol-monometil-éter) a CBCV (kannabikromevarin), a CBM (kannabimovon) és a CBV (kannabivarin). Bár nem mindig vannak jelen a kannabiszban, vagy csak rendkívül alacsony mennyiségben, a kannabisztudomány új eredményei lehetővé teszik a kutatók számára, hogy feltárják az újonnan megismert kannabinoidok tulajdonságait és lehetséges felhasználásait, hogy aztán beépítsék az orvosi és fogyasztói termékekbe.
A kannabiszon kívül növények tucatjai tartalmaznak az endokannabinoid rendszerrel kölcsönhatásba lépő vegyületeket.
Ez a tartalom a Project CBD eredeti cikkének fordítása. Minden jog fenntartva a szerző(k) részéről. Az író Adrian Devitt-Lee, a Project CBD vezető tudományos írója kutató vegyészként dolgozik a Londoni Egyetemen.
A kannabinoidok lipid (zsír) alapú molekulák, amik valamilyen mértékben a kannabinoid receptorokon fejtenek ki hatást, azok pedig az endokannabinoid rendszer fő alkotórészei. A kannabinoidokat nemcsak növények (a leghíresebb a kannabisz) állítanak elő, de az emberek és a vérrel rendelkező állatok szervezete is, valamint laboratóriumban is előállíthatók.
Minden emlős rendelkezik endokannabinoid rendszerrel (EKR). 1988-ban Allyn Howlett amerikai kutató és egyetemi hallgatója William Devane felfedezte a kannabinoid receptorokat az agyban, és kannabinoid 1 receptoroknak (CB1) nevezte el őket. Ezt követően kiderült, hogy testünk saját kannabinoidokat úgynevezett „endokannabinoidokat” állít elő, amelyeket az EKR több létfontosságú folyamathoz használ: fájdalom, étvágy, alvás, gyulladás, anyagcsere, sejt élet/halál ciklusok és a homeosztázis biztosítása.
A Δ9-tetrahidrokannabinol (THC) évek óta a legnépszerűbb és legszélesebb körben kutatott kannabinoid a kannabisz tudományban. Manapság azonban úgy tűnik, hogy a kannabidiol (CBD) ellopta a reflektorfényt köszönhetően annak a képességének, hogy terápiás segítséget nyújt különböző epilepsziás betegségekben szenvedő gyermekek számára, miközben nem rendelkezik olyan pszichotróp hatásokkal (pl. „betépés”), mint a THC. Már arra a pontra is eljutott a dolog, hogy egyes államokban „Csak-CBD” orvosi kannabisz törvényeket vezetnek be.
A kannabinoidok azon különféle kémiai vegyületek osztályát képezik, amelyek a kannabinoid receptorokra hatnak olyan sejteken, amelyek elnyomják a neurotranszmitter felszabadulását az agyban, illetve amik nagy számban megtalálhatók a test más sejtjein, például az immunsejteken. Ezek közé a receptor fehérjék közé tartoznak az endokannabinoidok (természetesen termelődnek az emberek és az állatok szervezetében), a fitokannabinoidok (a kannabisz és néhány más növény által termelt), és a szintetikus kannabinoidok (kémiailag előállított).
