Kender: Mítosztól a monokultúráig

Az ipari kender és kannabisz különös kultúrtörténete

Most, hogy a kender végre elérte azt a régóta vágyott státuszt, hogy legális termény és árucikk legyen, mi fog változni ahhoz az utópisztikus vízióhoz képest, mely az egy generációval ezelőtti támogatóit lelkesítette?

(A marihuána szó használata a szöveghűséget tükrözi, jelentése maga a kannabisz vagy kender növény. A marihuána szó használatáról bővebben ebben a cikkben lehet olvasni. – a MOKE megj.)

Ez a tartalom a Project CBD eredeti cikkének fordítása. Minden jog fenntartva a szerző(k) részéről. Írta Bill Weinberg, aki a Project CBD-ben közreműködő írója 30 éves veterán újságíró a drogpolitika, az ökológia és az őslakosok területén. A High Times magazin korábbi hírszerkesztője, a CounterVortex.org és a Global Ganja Report weboldalakat készíti.

A feszültség, amely mindig is fennállt a kender támogatóinak két szubkultúrája között, egyre nyilvánvalóbbá válik – aktivisták a vállalkozókkal szemben, idealizmus a pragmatizmussal szemben, agrárreformerek a mezőgazdasági üzletemberekkel szemben. És végül: a sokféle felhasználású, élelmiszer, üzemanyag és rosttermény paradigmája a CBD egyeduralmával szemben.

Egy kapitalista árucikk vajon beteljesítheti-e a kender korai támogatóinak és rajongóinak ígéretét? Vagy tegyünk fel inkább ezt a kérdést: mennyire volt reális ez az ígéret? Most, egy generációval később, hogyan értelmezzük a kender fanatikusainak („hempsterek”) túlzó állításait, például azt, hogy a tiltás egész történetét összeesküvés volt?

Az ipari kender előnyei a MOKE oldalán: Olvasd el itt

A lelkesítő mítosz és az összeesküvés-elmélet

Abban az időben, az 1930-as években, mikor az ország első drogcézára, Harry Anslinger megindította keresztes hadjáratát a kannabisz betiltásáért, a kenderipar fejlődése éppen egy várható csúcs előtt állt. Előzőleg éveken át hanyatlott, mert a vitorlás hajók (melyek vitorláik és kötélzetük miatt függtek a kenderipartól) lassan kikerültek a forgalomból. Ezt a tendenciát azonban megfordította a dekortikátorok (hántológépek) technológiai fejlődése. Ezek a gépek hatékonyan elválasztják a kenderpozdorjától a rostokat, ezáltal jobb felhasználási lehetőségeket nyitottak meg a termény előtt a papír-, ruházati- és textiliparban.

Ezt a fejlődést kétségtelenül kisiklatta a kannabisz betiltása. Vajon szándékosan így tervezték?

Igen, legalábbis a kender szubkultúra emblematikus bibliája, a The Emperor Wears No Clothes (A császár meztelen) szerint, amit a mozgalom nagyapja, a legendás néhai Jack Herer írt és gyűjtött. Herer egy los angeles-i dohányboltosból lett autodidakta kutató. 1985-ös első megjelenése után több kiadás is készült a könyvből, mert Herer és munkatársai újabb anyagokkal egészítették ki. Ez a folyamat Jack halálig, 2010-ig tartott. A korai kiadásokból sok értékes levéltári és kutatási anyag került újranyomtatásra.

A könyv úgy érvel, hogy élhetnénk ma egy kender alapú ökológiai utópiában, ha nem állna fenn a tilalom – és hogy ezt az alternatív világot meg is tudnánk valósítani, ha a tilalmat meg lehetne szüntetni. Azt állítja, hogy a kender képes lenne „visszafordítani az üvegházhatást és megmenteni a világot”.

Herer leír egy összeesküvést a kenderipar visszaszorítására, melynek résztvevői Anslinger, Andrew Mellon bankár, a Du Pont vegyipari cég és William Randolph Hearst újságmágnás. Szerinte az ő összejátszásuk vezetett az 1937-es Marihuana Adó Törvényhez, mely gyakorlatilag betiltotta a kannabiszt – a kendert és a marihuanát is. Ezt Herer „A marihuána összeesküvésnek”, követői pedig gyakran a „Nagy kender összeesküvésnek” nevezték.

Mellon Anslinger apósa volt, 1930-ban pénzügyminiszterként felügyelte a Szövetségi Kábítószer Hivatal létrehozását, és annak vezetésére Anslingert nevezte ki. A Du Pont cégnél éppen ekkoriban dolgoztak ki olyan szintetikus textileket, melyek a kender vetélytársaivá váltak. Mellon és a Du Pont között állítólag pénzügyi kapcsolatok voltak (bár meg kell jegyezni, hogy Mellon 1937-ben, amikor az adótörvényt elfogadták, már nem volt pénzügyminiszter).

Amint az az összeesküvés-elméleteknél gyakran előfordul, az állítólagos kapcsolatok elég pontatlanul vannak felvázolva. Mellont a Du Pont család „legfőbb csendestársaként” tüntetik fel. Ez erős túlzás. Gerard Colby 1974-es Du Pont Dynasty című kimerítő tanulmányában megjegyzi, hogy 1924-ben Alfred I. du Pont, a család jeles tagja 2 millió dollár adóvissza­térítést kapott az USA adóhatóságától, nyilvánvalóan Mellon miniszter közreműködésével. Arról viszont nem ír, hogy a Mellon Nemzeti Banknak jelentős befektetése lett volna a Du Pontba, ellenkezőleg, a két családot egymás riválisaiként jellemzi. Abban az időben, amiről Colby ír, a Du Pont családnak állítólag kb. 7% érdekeltsége volt a Mellon Nemzeti Bankban – de nem fordítva, és nem a 30-as években.

Akkoriban a Hearst lapok voltak a legfőbb szócsövei Anslinger marihuána elleni propagandahadjáratának, mely harsány és gátlástalanul rasszista módon a mexikói bevándorlókkal és a legalsó néposztályból jött bűnözőkkel kapcsolatos, veszélyes drogként írta le a szert. Hearstnek pénzügyi indítékai is lehettek. A kenderpapír feltehetőleg piaci fenyegetést jelentett a Hearst Corporation faanyagaiból készült újságpapírnak. A Hearst birodalomnak voltak faanyagtermelő birtokai is Kaliforniában, de ezek a saját újságpapír igényét sem fedezték. W.A. Swanberg 1961-es, Citizen Hearst című életrajza szerint az újságcégcsoport az újságpapír netto vásárlója volt, és a 30-as években adósságba került a kanadai papírgyártókkal szemben.

Orvosi kannabisz történelmi áttekintés

Rasszizmus: módszer vagy indíték?

Herer azt is állítja, hogy Hearst ellenségessége a marihuánával és a mexikóiakkal szemben személyes eredetű, mert a határtól délre fekvő 320 hektáros erdejét Pancho Villa és hírhedt marihuánaszívó forradalmárai kisajátították. A forradalmárok „La Cucaracha” (csótány) kezdetű dala nyíltan utal a marihuana szívására.

Egy másik kimerítő életrajz, Friedrich Katz The Life & Times of Pancho Villa c. műve (1988) megerősíti, hogy Hearstnek valóban volt egy nagy haciendája Chihuahuaban, a villista felkelés központjában de ő egyezségre tudott jutni a villistákkal, így a földjei érintetlenek maradtak. Hearst a hosszas és zűrzavaros mexikói forradalom során különböző időszakokban különböző frakciókat támogatott, s ezek egyike nem volt más, mint Pancho Villa! Egy 1914-es szerkesztőségi cikkében Hearst maga javasolta Villát Mexikó elnökének, mondván, hogy ő a legalkalmasabb „egy stabil és megbízható kormány megteremtésére”.

Egy további életrajzban David Nasaw The Chief: The Life of William Randolph Hearst (A vezér: W.R.H. élete, 2000) azt írja, hogy 1915-ben, mikor az események menete megfordult, Villa visszavonult, és elfoglalta a Babicora Ranch néven ismert haciendát,de az hamarosan Villa ellenségei, a Mexikóvárosban már hatalomra jutott carranzisták, majd pedig a mexikói kormány kezére került. A Hearst család végül lemondott az ingatlan tulajdonjogáról, és 1953-ban kártalanítást kapott, a földeket pedig felosztották a helybeli parasztok között.

És ez elvezet bennünket egy fontos értelmezési kérdéshez. Vajon a rasszizmus eszköz volt egy összeesküvéshez, amelynek más indítékai voltak? Vagy maga a rasszizmus volt az indíték? A mexikói bevándorlókhoz kapcsolódó stigmát átvitték a kannabiszgyantára? Vagy a bevándorlók, a bűnözők és a kannabisz már Anslinger és Hearst paranoid elméjében összekapcsolódtak, későbbi gazdasági indítékoktól függetlenül?

Anslinger kongresszusi tanúvallomása nem annyira ravasz sarlatánra, mint inkább visszataszító fanatikusra vall. Egyik nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy mexikói bevándorlók jointot (spanlit) árulnak „fehér középiskolás diákoknak”, és hozzátette: „Bárcsak be tudnám mutatni önöknek, mit tesz egy apró marihuánás cigaretta degenerált spanyolajkú lakosainkkal. Ezért olyan nagy a mi problémánk; [kannabiszt szívó] népességünk legnagyobb részét spanyolul beszélők alkotják, akiknek többsége szociális és faji okokból mentálisan alacsony színvonalon áll.”

Az első Németországban termesztett orvosi kannabisz elérhető a gyógyszertárak számára

Közvetett bizonyíték

Aligha kétséges, hogy Anslinger azért hazudott a kongresszusi tanúvallomásában, hogy elfogadják az 1937-es Marihuána Adó Törvényt. Arra a kérdésre, hogy ez a törvény nem fog-e ártani a legális kendertemelőknek, ezt válaszolta eskü alatt: „nekik nemcsak hogy hatásos védelmet nyújt ez a törvény, hanem éppúgy folytathatják a kender termelését, mint eddig.”

Néhány, a kender újralegalizálásáról szóló állami törvény a közelmúltban ezt idézte annak bemutatására, hogy hogyan használtak megtévesztést a kenderipar elnyomására.

Az USA médiája akkoriban nagy felhajtást csapott a kender küszöbön álló fellendülése körül, ami aztán sosem következett be. A Mechanical Engineering (Gépipar) magazinban egy olyan cikk jelent meg, amely a kendert „a lehető legjövedelmezőbb és legkívánatosabb termény”-nek nevezi. A Popular Mechanics (Népszerű technika) egyik cikke ugyanebben a hónapban a kendert „egy új, milliárdos terményként” dicsőíti.

És ez mindössze hat hónappal azután történt, hogy a Marihuana Adó Törvény megpecsételte az ilyen törekvések sorsát.

Herer és „hempster” társai rámutattak továbbá az USA Mezőgazdasági Minisztériumának 404. sz. közleményére, mely hangsúlyozza a kenderpozdorja és -rost felhasználásának lehetőségét a papírgyártásban, és a kendert olyan alternatívának tekinti, amely megmentheti Amerika erdőit. A pozdorja vagy mulcs a rosthoz tapadó fás anyagot jelenti, amit általában eldobnak, mint hulladékot. A pozdorja felhasználásával a papír alapanyagaként alkalmazott kender hatékonysága megduplázódna.

„Megmentette az üzletünket”: az olasz gazdák magasabb szintre lépnek a kannabisszal

A füstölgő puskacső

Ez még mindig csak közvetett bizonyíték. Ha a hempsterektől képletesen szólva valami „füstölgő puskacsövet” kérnek, akkor ők a Du Pont 1937-es jelentésének – ebben az évben fogadták el a Marihuana Adó Törvényt – egyik bekezdésére utalnak. A szintetikus szálak küszöbön álló forradalmát előrevetítve a jelentésben ez áll: „A kormány bevételnövelő hatalma átalakítható egy olyan eszközzé, amely kikényszeríti az ipari és társadalmi változásokra vonatkozó váratlan, új ötletek elfogadását”.

Lehet, hogy ez rejtett utalás volt a Marihuana Adó Törvényre, mely olyan súlyos adóval sújtotta a kendert, hogy lényegében betiltotta, megtisztítva ezzel az utat a szintetikus szálak „új ötlete” előtt?

A Kongresszusnak nem így mutatták be. Clinton Hester pénzügyminisztériumi tanácsadó szerint az adótörvény célja „a szövetségi adóhatóság felhasználása nemcsak a marihuána forgalmából származó bevételek növelésére, hanem arra is, hogy a dohányzókat és drogosokat elrettentse a szer széles körben elterjedt és nem kívánatos használatától, s így a forgalmat olyan csatornákba terelje, melyekben a kender értékes ipari, orvosi és tudományos felhasználást nyerhet.”

Akárhogy is, ugyanazok a kiadványok, melyek korábban a kender nagy fellendülését jósolták, mindössze két évvel az adótörvény elfogadása után már Du Pont antiszeptikumokról szóló kiáltványát („Jobb élet a kémia révén”) közölték. Lammot du Pont II, a társaság elnöke a Popular Mechanics 1939. júniusi számában így büszkélkedett: ”A vegyipar úgy segíti elő a természeti erőforrások megőrzését, hogy olyan szintetikus anyagokat hoz létre, melyek kiegészítik vagy teljesen helyettesítik a természetes anyagokat.”

Ironikus fényt vet erre a természetvédő fecsegésre a mérgező szennyezés, melyet a Du Pont gyárai New Jerseyben és Nyugat-Virginiában hagytak hátra, s amelyet a Környezetvédelmi Hivatal a mai napig tisztogat.

A legrosszabb szennyezés nem is a műszálak, hanem a cég régebbi fő termékének, a hadianyagoknak a gyártásából származott. És a rendőrségi szólás: Cui bono? – kinek az érdeke? – segíthet a nyomozásban, de önmagában nem bizonyítja a bűnösséget.

A Nagy Kender Összeesküvésről egy másik, ezúttal olasz népi szólás jut eszünkbe: “Se non e vero, e ben trovato.” Körülbelül: „”Lehet, hogy nem igaz, de jó történet.”

Az összeesküvés-elmélet átértékelése

A The Emperor-ban (A császár) Herer egyik munkatársa Chris Conrad, a kannabisz korai, kaliforniai szószólója volt. A korábbi kiadásokban szerkesztőként szerepelt, később pedig közzétette saját hozzájárulását a tudományhoz: Hemp: Lifeline to the Future (A kender mentőöv a jövő számára, 1994).

Egy nemzedékkel később már valamelyest eltávolodott a hempsterek világnézetétől. „Ennek a vitának a célja az volt, hogy erős érzelmeket váltson ki az emberekből, és az összeesküvés-elméletek alkalmasak erre” – mondja – „Arról a mély ökológiai válságról szól, amellyel bolygónk most szembenéz, és ezt egy 1937-es történelmi pillanathoz köti.”

Azért az alapeszménél megmarad. „A hiányzó bizonyíték, annak a megbeszélésnek a dokumentációja, ahol ezt a Du Pont és az államkincstár titokban eltervezte. Nem hiszem, hogy valaha is megtalálnánk, tekintettel a korrupció és az összeesküvés titkos természetére. A nylon vállalati titok volt. Miért tartottak volna nyilvános megbeszélést róla? Az ilyen ügyeket a golfpályán vagy egy klubban rendezik el, és kézfogással pecsételik meg – nem írják le…A racionális következtetést abból a technológiai háborúból lehet levonni, amely egy részről a kender, más részről a fakitermelés, illetve a petrokémiai termékek között jött létre.

Hasonló nézeteket kínál a Nagy Kender Összeesküvéssel kapcsolatban Eric Steenstra, a Washington DC-ben működő „Szavazz a kenderre” kendertemesztési érdekképviselet elnöke. „A bíróság még mindig nem felelt erre a kérdésre, de azt nem mondhatjuk, hogy Jack erősen tévedett volna, azt viszont igen, hogy sok mindenben igaza volt. Soha sem találtunk közvetlen bizonyítékot arra, hogy Anslinger leült Hearsttel és Mellonnal, és összeesküdtek a kannabisz meggyilkolására, de az nem kérdéses, hogy micsoda kárt okoztak. Évekig kellett küzdenünk azért, hogy ez a növény visszafoglalja az őt megillető helyet, és hogy az emberek megértsék, hogy a kannabisz nem valami ördögi dolog.”

A kender ruházat piaca 2032-re elérheti a 23 milliárd dollárt

Tényleg megmentheti a világot a kender?

Annak a hitvallásnak, hogy „a kender megmentheti a világot” fő tartóoszlopa az „élelmiszer, üzemanyag és rost” trojka középső tagja volt. A kendermozgalom épp akkor indult el, mikor az üvegházhatás egyre jobban tudatosult, és úgy érveltek, hogy a kenderből előállított etanol vagy biodízel kulcsfontosságú lehet bolygónk klímakatasztrófájának megelőzésében.

A mozgalom támogatói szerint a kender „visszafordíthatja az üvegházhatást és megmentheti a világot”.

Henry Ford – aki szociális és faji nézeteit tekintve semmivel sem volt felvilágosultabb, mint Hearst vagy Anslinger – felismerte a kender ipari alkalmazásának lehetőségeit. Felépített egy autó prototípust, mely főleg növényi szálasanyagokból készült, és célja a fémekkel való takarékosság volt a háború idején. Ezt a prototípust ismertette a Popular Mechanics 1941. decemberi száma – ebben a hónapban lépett be az USA a II. világháborúba. Egy képfelirat így reklámozta: „az autó, amit Ford a talajból növesztett ki”. Herer és hempsterei azt állították, hogy teljes mértékben kenderből van, de a felirat szerint „len-, búza-, kender- és lucfenyő-pépből készült”.

Ford az etanolt (etil-alkohol) is lehetséges üzemanyagnak tekintette, mielőtt az ipar lehorgonyzott volna a benzin mellett, bár – megint csak szemben a hempster dogmával – ő elsősorban nem a kannabisz növényre gondolt. Ezt nyilatkozta a New York Times-nak 1925-ben: ”Egy acre (kb. ½ hektár) burgonya 1 évi terméséből annyi alkohol állítható elő, amennyi száz évig elegendő a földet művelő gépek meghajtásához.” 1919-ben pedig ezt mondta a Christian Science Monitor-nak: „A jövő üzemanyagát olyan gyümölcsökből fogják előállítani, mint a vadszömörce, vagy almából, körtéből, fűrészporból – csaknem bármiből”.

A két legfontosabb bioüzemanyag (ahogy manapság mondják) az etanol és a biodízel, és mindkettő előállítható kenderből. Az iraki katonai intervenció idején, mikor az olajárak az egekig szöktek, nagy súlyt helyeztek a bioüzemanyagok népszerűsítésére. A Környezetvédelmi Hivatal 2007-ben olyan mechanizmusokat hozott létre, melyek Megújuló Üzemanyag Sztenderd Programjának részeként engedélyezik a bioüzemanyagok felhasználását az autó iparágban. Ma az USA-ban eladott benzin nagy része, kb. 10% etanollal van keverve, amit általában kukoricából állítanak elő.

Most, hogy a 2018-as Mezőgazdasági Törvény a kender termesztését legalizálta, elképzelhető valamilyen törekvés a benzin bioüzemanyag tartalmának növelésére, amely az „új” növényből származik. Azaz elképzelhető lenne, ha az olajárak nem csökkennének, éppen ellentétben a 2007-es helyzettel.

Eric Steenstra elismeri ezt a realitást: „Az olaj még mindig piszkosul olcsó, szóval a gazdasági feltételek nem látszanak kedvezőnek. A kenderből készült biodízel sokkal drágább, mint a benzin.”

A kender az új tölgy: Megépül az első amerikai kender „fa” gyár

Kételyek a fenntarthatóság körül

Az egy generációval ezelőtti hempster fanatikusokkal ellentétben Steenstra nem tartja csodaszernek a kenderből származó üzemanyagot. „Még mindig jelentős forrásokat igényel: talajfertőtlenítőket, üzemanyagot a traktorba, az átalakításához szükséges energiát. A kender ternesztésének és bioüzemanyaggá való átalakításának folyamatában a fenntarthatósági tényező nem lehet valami nagy. Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán jó-e valamilyen energiaforrásnak.”

Az sem világos, hogy a bioüzemanyagok kevesebb karbont juttatnak-e a légkörbe, mint a benzin. A bioüzemanyagok elégésük során bocsátanak ki karbont, de az ENSZ klímajelentése és az USA Energiaügyi Minisztériumának számításai ezt a folyamatot még mindig „karbon­semlegesnek” tekintik. Az Energiaügyi Minisztérium etanolról szóló honlapja szerint „ahogy a biomassza növekszik, megköti a szén-dioxidot, és ez kiegyenlítheti az alkohol elégésekor képződő szén-dioxid mennyiségét”.

Mások viszont megkérdőjelezték ezt a logikát. A FactCheck.org 2015-ben jót mulatott az egymással homlokegyenest ellenkező dolgokat állító tévéreklámok párbaján (még a Környezetvédelmi Hivatal döntése előtt, mellyel meghosszabbította az etanol mandátumát). Az egyik, a Fuels America koalíció etanol-lobbija részéről leszögezte, hogy „ma az alkohol 34-88 %-kal kevesebb szén-dioxidot termel, mint a benzin”. A másik, a Smarter Fuel Future (kb.: A jövő intelligensebb üzemanyaga) bioüzemanyag ellenes lobbija részéről pedig ezt állítja: „A kukoricából gyártott alkohol engedélyezése 30 év múlva a benzinhez képest megkétszerezi az üvegházhatású gázok kibocsátását”.

Annyit elismert a FactCheck, hogy „a bizonytalanság köde” abból származik, hogy mindenki másképp számol.

Chris Conrad számvetést csinál. „A növénytermesztés oxigént termel, és nem igényel fúrást, tehát a folyamat elején nincs környezetkárosítás” – mondja. „De ha etanolt kell előállítani, és azt még el is kell égetni, az szén-dioxid-kibocsátással jár. A növény fejlődése során szén-dioxidot köt meg a levegőből, és tömegének kb. 10 %-a bent marad a talajban, a gyökerekben. Ez vajon kiegyenlíti-e az üzemanyag elégetésekor végbemenő kibocsátást?

Conrad elismeri, hogy még ha az amerikai autóknak kenderből származó bioüzemanyagra való átállítása gazdaságilag életképes vagy ökológiailag kívánatos lenne is, „a működtetéséhez az egész járműrendszert át kellene alakítani. Ehhez az infrastrukturális változáshoz legalább egy generációnyi idő lenne szükséges.”

Az ipari kender lehet a válasz a kőolajfüggőségünkre

A bioüzemanyagok sötét oldala

Brazíliát gyakran emlegetik bioüzemanyagok sikertörténeteként. Az 1970-es évek olajsokkját követően a kormány elindította a Proálcool-t, vagyis a Nemzeti Üzemanyag-alkohol Programot, amely a cukornád hulladékból származó etanol feldolgozását szorgalmazta gépjárműközlekedésben való felhasználásra. A program 2009-ben érte el csúcsát, amikor Brazília üzemanyag igényének több mint 60%-át etanollal fedezték.

Ez éppen akkor történt, amikor a nagy recesszió miatt a régóta felfújt globális olajárak gyorsan csökkentek, és a frakkolási technológia fejlődése miatt új észak-amerikai ellátás érkezett. Brazília gazdaságát tekintve sajnos ezt hamarosan a cukorárak zuhanása követte, az olcsóbb helyettesítők, például a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup növekvő jelenléte miatt.

Mivel a földet kivonták a cukortermelésből, kevesebb hulladék keletkezett az etanollá történő átalakításhoz – és a nyomott olajárak kevésbé ösztönözték az etanolt. Ezért 2013-ra Brazília autóparkjának már csak 23%-a működött még részben etanollal.

A bioüzemanyagok fellendülésének pedig előre nem látható negatív hatásai voltak. A bioüzemanyagok iránti nagy kereslet közepette az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) aggodalmakat vetett fel a globális élelmiszerhiány miatt, mivel a földterületet a tartós növények termelése helyett egyre inkább üzemanyag-termények termesztésére használják. 2012-ben José Graziano da Silva, a FAO igazgatója felszólította Washingtont, hogy függessze fel az etanol termelési célkitűzéseit, és sürgette a bioüzemanyag-beruházások globális befagyasztását. (Addigra a beruházások amúgy is alábbhagytak, mivel az olaj ára csökkent.)

2007-ben Mexikóban „tortilla-válság” volt, mivel az meredeken emelkedő árak széles körű tiltakozásokat váltottak ki. Elemzők az Egyesült Államok kukorica termelésének (amelyet a NAFTA észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény óta Mexikóba exportáltak) a hazai etanol előállításában való felhasználát okolták a történtekért.

Az emberi jogi visszaéléseket előidéző ​​bioüzemanyag őrület miatt is aggodalmak merültek fel. 2009-ben az Emberi Jogok Mindenütt csoport jelentést adott a kolumbiai földművesekről, akiket félkatonai csoportok költöztek ki olyan területekről, ahol régóta banánt, kukoricát és rizst termesztettek. Amikor visszatértek, hogy megpróbálják visszaszerezni a földeket, azt látták, hogy az új tulajdonosok olajpálma-ültetvényekké alakították azokat bioüzemanyag termelés céljából. Kolumbia abban az időben a világ második legnagyobb bioüzemanyag gyártója volt Brazília után. Az ENSZ felszólított a bioüzemanyag beruházások felfüggesztésére Kolumbiában.

A BMW folytatja a kender alapanyagok felhasználását

A „klíma-talány”

A bioüzemanyagok éghajlati megoldásról alkotott elképzelésének további kétségbe vonása miatt a Science egyik, 2008. februári története, a „Land Clearing and the Biofuel Carbon Debt” („A föld tisztítása és a bioüzemanyagok szénadóssága”) rámutatott, hogy a termőföldek nem bocsátanak ki oxigént, és nem veszik fel a szenet közel olyan hatékonyan, mint az erdők. És természetesen hatalmas mennyiségű szén szabadul fel, amikor erdőket égetnek. A szerzők azt állították, hogy az esőerdők kiírtása a bioüzemanyagok számára ellensúlyozta a fosszilis üzemanyagok bioüzemanyag kiszorításából származó nyereséget.

Egy kapitalista árucikk vajon beteljesítheti-e a kender korai támogatóinak és rajongóinak ígéretét?

Hasonló következtetésekre jutottak a Science 2009. októberi, „Kritikus klíma számolási hiba kijavítása” című cikkben. A szerzők azt állították, hogy az ENSZ klíma folyamata által a szén-dioxid kibocsátás kiszámításához használt képlet „tévesen az összes bioenergiát szén-dioxid semlegesnek tekinti, tekintet nélkül a biomassza forrására, ami nagy különbségeket okozhat a nettó kibocsátásban”.

Az ilyen kritikákat szem előtt tartva az aktivisták polgári engedetlenségi tüntetést szerveztek a Bioüzemanyagok Világpiacán Brüsszelben 2008 márciusában. Elutasították a „bioüzemanyagok” kifejezést és ragaszkodtak az „agroüzemanyagok” elnevezéshez, hangsúlyozva a globális agrárvállalkozáshoz fűződő kapcsolatot. Három tüntetőt letartóztattak, mert elzárták a helyszín bejáratát, miközben az „Agroüzemanyag átverés!” táblát tartották.

Bármennyire is homályosnak tűnhetnek a kender-bioüzemanyag-ipar kilátásai, egy esetleges új olajsokk esélye nem lehetetlen – és ha ez megtörténik, akkor a legális kender megfelelő helyzetben lehet a bioüzemanyag piac meghódítására. Ha ez a helyzet állna fenn, láthatnánk-e az erdőpusztulásról és a kenderhez kapcsolódó jogsértésekről szóló híreket? Ez minden bizonnyal nagyon keserű irónia lenne, tekintve a növény támogatóinak intenzív idealizmusát Herer fénykorában.

Megmentheti a Földet a kenderből készült műanyag?

Egy bioüzemanyag szkeptikus

Rachel Smolker a Biofuel Watch nemzetközi csoport vermonti székhelyű amerikai képviselője, és egyenesen ellenzi a bioüzemanyagokat. “Nem támogatjuk az olaj használatát, de a bioüzemanyagok rossz megoldás” – mondja.

„A bioüzemanyagokról ma annyira nem hallani a környezetvédőktől, mert rájöttek, hogy ez rossz ötlet volt,de maga az ipar továbbra is árusítja a termékeket, az energiaügyi és a mezőgazdasági részlegek továbbra is nagyon lelkesek, és hatalmas összegeket raknak bele támogatások és adójóváírások formájában. “

A „kukorica lobbi” áll az EPA jelenlegi 10%-os etanol előírás mögött – és különösen szkeptikus a kukoricával, mint bioüzemanyag-forrással kapcsolatban.

“A kukorica etanolgyárainak egy részét szénnel vagy földgázzal üzemeltetik, és a kukorica rendkívül műtrágyaigényes növény. Tehát, ha elvégezzük a kukorica holisztikus elemzését, nem tűnik igazán jónak az üvegházhatású gázok mérlegében.”

“A kukorica termesztésével és finomításával kevesebb üvegházhatású gáz szabadul fel, mint az olajfúrással. Ez egy folyamatos vita. A műtrágya gyártásból származó kibocsátásokat beleszámítjuk? Nagyon sok trükk játszható ki a számolásban.”

Azt is megjegyzi, hogy az etanol kevésbé hatékony, mint a benzin, ami rontja a mérföldteljesítményt.

A kenderrost „jobb, mint a grafén”

Egyik hype a másik után

Miután a kukorica-etanolt széles körben bevezették, Smolker szerint „egyik hype jön a másik után. Volt a cellulóz hype is, de még mindig nincs kereskedelmi méretű cellulóz-etanol a piacon.”

És a kender? Smolker elutasító. “A kender csak egy újabb termény, melyet javasoltak, az algák, a fa, valamint a kukorica és a szójabab mellett.”

Lehet, hogy a kender kevésbé műtrágya-intenzív, mint a kukorica, de ez Smolker véleménye szerint nem teszi mentessé az alapvető problémáktól.

“Nagyon sok földre van szükség ahhoz, hogy bármilyen típusú biomasszát elegendő üzemanyaggá alakítsunk a gépjárművek üzemeltetéséhez, ezért nem hiszem, hogy ez hatalmas különbséget jelentene a növények üzemanyagként történő felhasználásának általános mérlege szempontjából.”

Hangsúlyozza, hogy a klímaválság valódi kezelése rendszerszintű változásokat fog eredményezni – nemcsak üzemanyagváltást.

“Itt az Egyesült Államokban az egy főre eső energiafogyasztás és az üvegházhatású gázok kibocsátása messze megelőzi a többi országot. Az embereknek abba kell hagyniuk, hogy mindenhova autóval meg repülővel járnak, több pénzt kell szánnunk a tömegközlekedésre és változtatnunk kell az életmódunkon. Nagyon drámai változásra lesz szükség prioritásainkban, és sokkal kevesebb energiát kell használni. A COVID valójában lehetőséget nyújt sok minden újragondolására. Távol kell állnunk attól a gondolattól, hogy lesz valami varázserejű megoldás, amely lehetővé teszi számunkra, hogy továbbra is azt csináljuk amit eddig. A bioszféra élő felülete nem képes biztosítani számunkra az eszközöket az ilyenfajta energiavágy kielégítésére, és ha továbbra is ezt próbáljuk tenni, akkor nagy bajban leszünk.”

Csúcstechnológiás kenderházak: Ausztrália 3D-ben nyomtatott zöldépület-forradalma

A kenderbeton menő

Rendben, szóval a kender legalább segíthet a világ megmentésében?

Eric Steenstra nagy ütemben népszerűsíti a kender növény sokféle felhasználását, amelyek nyilvánvalóan remek ökológiai alkalmazással bírnak. Lelkesen mutat rá, hogy a „kenderbeton”, a hidratált mészből (kalciumvegyület) és a kenderből készült építőanyag használata egyre inkább elterjed.

„Jobb szigetelő tulajdonsággal rendelkezik, mint sok más építőanyag. Ez azt jelenti, hogy nagyon hatékonyan gátolja a hőmérséklet átadását a fal egyik oldaláról a másikra. Ez energiahatékonyságot jelent, mert nincs szükség annyi energiára az otthon fűtéséhez vagy hűtéséhez. Penészálló és tűzálló, és megköti a szenet. A kenderben lévő szenet a mész lezárja, és nem szabadul fel az épület öregedésével.”

Bemutatja az angliai Suffolk megyei Southwold-i Adnams sörfőzdét, amely fő raktárát és disztribúciós központját az európai Tradical cég által termelt kenderbetonból építette. A terjesztési központ 2006-os megépítése óta az ökológiai tervezés egyik példaképének számít.

Az Egyesült Államok Kenderépítő Szövetségét azért hozták létre, hogy népszerűsítse a kendert, mint építőanyagot, és a Nemzetközi Kenderépítő Szövetséghez kötődik.

A német BMW újjáélesztette Henry Ford „földből kinőtt autója” ötletét, és most kenderszálból (kis műanyaggal keverve) ajtópaneleket és új elektromos autóinak egyéb belső elemeit készíti. „Csökkenti az autó súlyát, hatékonyabbá teszi” – mondja Steenstra. „Jobb lesz a futásteljesítmény, és biztonságosabb a törésteszteken is. Az autó pedig élettartama végén újrahasznosítható, míg az üvegszálas nem.”

A calgaryi székhelyű Motive Industries kifejlesztett egy elektromos autó prototípusát, amelynek karosszériája szinte teljes egészében kenderből készült. Amikor 2010-ben egy vancouveri kiállításon bemutatták, a Reuters megjegyezte, hogy ez kiszámítható csúfolódásra késztette a közönséget: „Cheech és Chong kipróbálta már?”

Néhány lehetséges alkalmazás meglepőbb. 2013-ban Dr. David Mitlin, a New York-i Clarkson Egyetem által vezetett tudóscsoport az ACS Nano folyóiratban tette közzé megállapításait a kenderrost használatáról a grafén helyettesítésére olyan szuperkondenzátorokban, amelyek hatalmas mennyiségű energiát képesek tárolni – kritikus a napelemek széles körű használatával kapcsolatban.

A grafén grafitból származik. A világ egyik legfontosabb grafitforrása a száraz észak-mexikói Sonora állam, ahol a bányaipar súlyosan szennyezte a terület eltűnőben lévő vizeit – ami különösen a jaqui őslakosokat érintette hátrányosan.

Saját Ház Kenderből

Ökobarát növény

A Vote Hemp összekapcsolja az Új-Mexikói Állami Egyetemen dolgozó Hanah Rheay kutatásait a kender felhasználásával a növényvédőszer-maradványok, a radionuklidok és más méreganyagok eltávolítására (fitoremediáció) a talajból.

Steenstra hangsúlyozza a hagyományosabb rost- és élelmiszer-felhasználás ökológiai előnyeit is. “A pamut a világ legtöbbet permetezett növénye, és sok vizet használ. Tehát van egy ökológiai oldal a textil szempontból.”

A Stockholmi Környezetvédelmi Intézet 2005-ös jelentése megerősítette azt, amit a kender szószólói már régóta fenntartottak – hogy a kender sokkal kevesebb növényvédőszert igényel, mint a gyapot, és sokkal kevésbé vízigényes.

A Steenstra olyan élelmiszertermékeket hoz fel példának, amelyek ma már megtalálhatók a piacon, ilyen például a hántolt kendermag. A kendermag tápláló esszenciális zsírsavak, különösen az omega-3 nagyszerű forrása, amely hiányzik a tipikus nyugati étrendből.

Míg az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) a kenderből származó CBD étrend-kiegészítőként való jóváhagyását visszatartja, 2018-as Mezőgazdasági Törvény elfogadásakor azonnal kiadta az „általánosan biztonságosnak elismert” (GRAS) közleményt három kenderből készült élelmiszertermékre – a hántolt kendermagra, a kendermagfehérje porra (kenderliszt) és a kendermagolajra. (A kendermag nem tartalmaz CBD-t.)

„A nagy mainstream élelmiszeripari vállalatok nem szeretik a sok kockázatot, ezért most a kendert fogják alapanyagnak használni. A kender élelmiszerek piaca lassan és folyamatosan növekszik, de a nagyvállalatok hamarosan be akarnak ugrani”- mondja Steenstra.

Kissé sóvárogva teszi hozzá: „A kendernek valóban több ezer felhasználása van. Bárcsak Jack itt lenne, hogy lássa, mi történik az iparral.”

CBD olaj vagy kendermagolaj? Nem mindegy!

A szakadék szélén 

Chris Conrad hasonló érzelmeket visszhangoz. „Ha szén-dioxidot elnyelő növényként tekintesz rá; lakáshoz; a peszticidek és herbicidek használatának csökkentése; a bolygót fojtó műanyagok alternatívája; a petrolkémia iránti igény csökkentése; a fakitermelés és az erdőirtás csökkentése a faanyag pótlásával a papírban, a rostban és az építőiparban; ellátni az ipart olyan nyersanyagokkal, mint a kenderbeton a házakban és a kendermag a táplálékipar számára; kendermagolaj-szappanok a nitrátos tisztítószerek helyett; plusz az orvosi kannabisz, amely számos gyógyszer helyébe lép…a kender nagyon pozitív irányba fordíthatja a dolgokat, és gazdagságot, valamint munkahelyeket is teremthet.”

Conrad buzgalmát kissé csillapította a politikai realitás a kender virágkora óta. „Láttuk, hogy kendernövények elbuktak, piacok összeomlottak stb. Tehát tudjuk, hogy nem az a gyors megoldás, amire gondoltunk”- ismeri el. „Ne feledjük, a gyors megoldás ötlete az volt, hogy 30-50 évbe telik a megvalósítása. Most, kampányom 30 éve után, csak két éve teljesen legális kendertermesztés, és infrastruktúra gyakorlatilag még mindig nincs. Csak a magolaj, a kannabinoid és az orvosi kannabisz piacon sikerült jelentős előrelépést elérni, és az emberek csak most találnak rá a kenderbetonra.”

Conrad sajnálja, hogy Kaliforniában, azon államok egyikében, amelyek a kenderbeton tűzállóságából és földrengésállóságából leginkább profitálhatnak, nincsenek kenderházak. „Eközben – folytatja józanul – a sarki jégsapkák olvadnak ’kihalási esemény’ előtt állunk, és az elmúlt 15 évben több retroműanyag készült, mint az előző században. A szakadék szélén vagyunk. [A „retroműanyag” alatt kőolajból és nem kenderből nyert műanyagot ért.]

„Szóval nehéz olyan lelkesnek lenni, mint egykor voltunk. Az akadályok egyre nagyobbak, és a körülmények egyre súlyosbodnak.”

De alapvetően a hite rendületlen. „Még mindig azt gondolom, hogy nem fogjuk megmenteni a bolygót, és fajként nem maradunk fenn anélkül, hogy visszatérnénk a kenderhez. És még akkor is, ha teljesen elrontjuk, a jövő generációinak kendermagra lesz szükségük, hogy elősegítsék túlélésüket, és a bolygó természetesen visszatér a növényvilágba, beleértve a kendert is.”

Egy coloradoi cég famentes kender papírt gyárt

Hová tűnt az agrárvízió?

Jack Herer az 1980-as évek gazdasági válsága közepette írta könyvét, hívei pedig a kendert üdvözítették, mint az ország elkeseredett családi gazdaságainak megmentőjét. Az ötletet Willie Nelson komolyan vette, aki elindította a Farm Aid éves jótékonysági koncertjét és érdekképviseleti szervezetét. A country zene legendája az amerikai kender talán legnagyobb támogatójává vált, aki megsegíti a kistermelőket.

„A kendertermesztők esetén fennáll a veszélye, hogy szerződéses termelőkké válnak a CBD-ipar számára.”

Miközben a gazdák felkészülnek a második legális kenderbetakarításra az Egyesült Államokban, mennyire működött valójában?

Lorette Picciano a washingtoni Rural Coalition szervezet ügyvezető igazgatója, amely az Egyesült Államokban és Mexikóban támogatja a vidéki közösségeket, hangsúlyt fektetve az afroamerikai, bennszülött amerikai és latin mezőgazdasági termelőkre. Az agrárgazdaság nem vette át a kendertermesztést, mint ahogyan egyesek féltek, Picciano azonban újabb fenyegetést lát.

„A kendertermesztők esetén fennáll a veszélye, hogy szerződéses termelőkké válnak a CBD-ipar számára. Valakitől kapnak magot, és vissza kell adniuk neki a termést, nem lehet csak úgy a nyílt piacon értékesíteni. Az iparág a CBD körül fejlődik, mert a rost feldolgozása sokkal több beruházást igényel.”

Picciano ezt részben a globalizáció keserű gyümölcsének tekinti. „A NAFTA (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény) és a szabad kereskedelem révén a gyapotipar a tengerentúlra vándorolt ​​Mexikóba és Ázsiába. Nem lehet versenyezni az ezen országokból származó munkaerővel, ezért nagyon nehéz versenyezni a rostiparban. Senki sem hajlandó most befektetni.”

Nem segít az sem, hogy minden kendernövényt kötelezően tesztelni kell, hogy biztosan a 0,3% THC-határértéken belül legyen. A gazdáknak a vizsgálat időpontjától számítva 15 napos határidővel kell betakarítani vagy megsemmisíteni a termésüket, és ha a teszt azt mutatja, hogy 0,3% THC felett van, akkor az utóbbi. Picciano szerint ez ahhoz a mentalitáshoz vezet, hogy “Ha nem engedheti meg magának, hogy elveszíti a terményt, akkor ne fogjon kenderbe.”

A termesztők által tapasztalt kockázatok ellenére a kender nem került be a koronavírus-járvány által érintett mezőgazdasági termelők számára indult USDA segélyprogramba. “Összességében ez egy nehéz és kockázatos út a gazdák számára” – foglalja össze Picciano.

Üzenet az USA-ból: Ne CBD miatt termesszünk kendert!

A CBD-n túl – Az új kendergazdaság

Jeff Witte az új-mexikói mezőgazdasági miniszter, aki korábban az Országos Mezőgazdasági Minisztériumok Országos Szövetségének (NASDA) elnöke volt. Arra a kérdésre, hogy az új kendergazdaság hogyan válik be az állam gazdálkodói számára, ezeket a gondolatokat osztja meg: „Új-Mexikóban a második évben járunk. Az első mindenki számára kihívást jelentett. A termelők rájöttek, hogy a kender sok munkával járó termény, sok probléma volt a gyomokkal és a rovarokkal. Tehát ebben az évben csökkent a terület és a kérelmezett engedélyek száma. Egy nagy akadály az volt, hogy nincs elegendő feldolgozó létesítmény a CBD olaj számára, és ezt hallottam az egész országból. Az ellátás lelassult. A feldolgozóipar még mindig gyerekcipőben jár.”

Witte a kender jövőjét a CBD piacon túl látja. „Mindenki felismeri, hogy ez egy nagyon változatos növény – nemcsak a CBD tekintetében. Mindannyian tudjuk, hogy Henry Ford kendertermékekből készített autót,de a feldolgozóipart nem építettük ki. Nem várhatjuk, hogy az egy olyan termény esetében, amelyet majdnem egy évszázada nem termesztettek, meglegyen. Néhány évre vagyunk még az olaj, a műanyag, a szigetelés és minden más piacától.”

Eközben a mégis is létfontosságú rést lát a kender számára. „A hektáronkénti 30, 40, 50 ezer dolláros elvárások nem reálisak. Ez nem egy gyors meggazdagodás,de jó vetésforgó lesz, csilivel, káposztával, salátával. Ha évről évre ugyanazon terményt használjuk, kiégetjük a talajt. A kender egyike lehet azoknak a vetésforgó növényeknek, aminek segítségével a gazdák nagyszerű, változatos programmal rendelkezhetnek. Egy terménnyel pedig nem biztos, hogy sikerül, nem biztos, hogy ott van rá a piac, így ez lehetőséget ad nekik arra, hogy különböző növényekkel megfelelő helyen legyenek.”

Witte továbbra is optimista abban a tekintetben, hogy a kendertermesztést elsősorban kis gazdaságokban kell elképzelni. „Új-Mexikóban a legtöbb engedélyt 10 hektár vagy annál kevesebbre adjuk ki, és legkevesebbet 50 hektár felett. Még nem láttunk sok konglomerátumot megjelenni. Farmjaink 88 százaléka helyi tulajdonban lévő családi vállalkozás. Ha a gépesítést nézzük, akkor a kender nem az a növény, amibe most be kell ugrani – kézzel kell elvégeznie a gyomlálást, ezt állítják a gazdáink. A felszerelés egyszerűen nem áll rendelkezésre.”

Witte szerint a kendert New Mexico 33 megyéjéből 19-ben termesztik. „A Rio Grande-völgyben sok kis területet most a kendernek szenteltek. A kender nagyon jól jár a Mesilla-völgyben a kis területű, intenzív mezőgazdaság terén.”

Witte szintén optimista a kilátások bővítésével kapcsolatban, amikor új ipari alkalmazások jelennek meg. A régi utópisztikus kenderszellem visszhangjaként elképzeli hogy: „Nagyon sok olyan feldolgozási lehetőség fog előállni ebből a terményből, amelyekre ma még nem is gondolunk.”

 

Ipari kender hazánkban

Ma a világon mintegy 70 ezer, az EU-ban (ahol a kender-vetőmaglistáról választható a megfelelő) legalább 18–20 ezer hektáron termelik, és a termőterülete gyors ütemben nő. Idehaza köztermesztésben nem szerepel ez a nagyszerű, rendkívül sokoldalú haszonnövény, pedig a rendszerváltás előtti évtizedekben – mai szemmel és globális arányokkal mérve – nagyhatalom voltunk e szegmensben. Ez volt a cukorrépa és a napraforgó után a harmadik legnagyobb területen termelt ipari növény, 23 ezer (!) hektáros vetőterülettel. 

A termést – az azóta sajnos teljesen felszámolt – feldolgozóipar vette át: 9 gyár és számos ruhaipari vállalat. A termelés hatékonyságára jellemző volt, hogy a hazai, kizárólag rostra irányuló termesztés 25%-os átlagos hozamot produkált, ami világelsőnek számított – írja a Agrárágazat.hu.

A kender az egyik legősibb növény a magyar történelemben, melyet nem élelmiszerként használtuk, belőle kenderkötelet, ruhákat, vitorlavásznat, zsákokat, szigeteléseket és több száz különböző dolgot gyártottak és gyártanak. Ma már az autóipar is használja a kenderből készült kompozit anyagokat – írja a Készházportál, bemutatva a kendert és az abból létrehozható hőszigeteléseket, építőanyagokat és házakat.

Fordította: Bálint Irén

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/

Regeneráló kannabisz gazdálkodás – A megoldás a lábunk előtt hever

Szerzői jog, Project CBD. Engedély nélkül nem nyomtatható újra.

Forrás:
https://www.projectcbd.org/culture/hemp-mythos-monoculture