A kendertermesztés bevált gyakorlatának 5 fontos tényezője

2020. december 14. orvosikannabisz

A kendert világszerte többfunkciós terményként ismerik. Többezer éve használják, a termesztési eljárást a felhasználási mód szerint finomították. A biológiai, környezeti és gazdasági egyensúlyt a kender termesztése szinte egyáltalán nem befolyásolja. De mi ez az eljárás, és milyen fontosabb tényezőket kell figyelembe venni? Lássuk.

A kender néven is ismert Cannabis Sativa L.-t az egész világon jól ismerik mint többféle felhasználású, multifunkcionális terményt, mely rendkívül sokféle ipari alkalmazáshoz szolgáltat alapanyagot. Ez a valaha nagyon fontos ipari növény a II. világháború után megállíthatatlan hanyatlásnak indult. Az 1960-as évek vége felé a kender ritka termény volt a nyugat-európai országokban (1). Az 1990-es évek elején kezdett ismét megújulni az érdeklődés a termesztése iránt, mert az egyszerű eljárás volt, és egyre inkább fenntarthatónak tekintetiték (2). Néhány évtized múlva az Európai Unióban már 10-15 ezer hektárt használtak kender termesztésére (3).

A modern kendertermesztés fő célja a biomassza-termelés maximalizálása, de mint tudjuk, a végső felhasználás specifikus minőségi követelményeket támaszt a növény különböző komponenseivel szemben (4). Ilyen komponensek a háncsrostok, a magban lévő speciális minőségű és összetételű olajok és fehérjék, illetve a szekunder metabolitok profilja a virágzatban (5).

De mielőtt rátérnénk a modern termesztési eljárásokban bevált gyakorlatokra, tekintsük át ennek az értékes terménynek a történetét és biológiáját.

Kender: Mítosztól a monokultúráig

A kendertermesztés története

A régészeti leletek és az ősi kínai feljegyzések szerint a kender termesztése legalább 6000 éves múltra tekint vissza. Si Shengzhi könyvében átalános termesztési eljárások vannak leírva. Bár Európában viszonylag kevés régi dokumentum szól a kenderről, annyit tudunk, hogy a szkíták hozták be Ázsiából vándorlásaik során, i.e. 1500 körül (6).

Európában a 15. századból ismerünk a kender – mint termény – felhasználására vonatkozó dokumentumokat. A kender népszerűsége jelentősen megnövekedett, mikor kedvelt rostanyag-forrássá vált sokféle termék, például textilek és kötelek gyártásához. Ez a kereskedelmi szerep erőteljesen növekedett a 18. és 19. században. A 20. században aztán a kendertermesztés meredek hanyatlásnak indult egyrészt a munkaerőköltségek növekedése, másrészt amiatt, hogy a textilgyártásban egyre több szintetikus szálat alkalmaztak (7).

Biológiai leírás

A növény jellemzőit a kenderrostok, a magok és a virágzat minősége határozza meg. Ide tartozik a szálkötegek alakja, az elemi szálak kémiai összetétele, a szál felületi jellemzői, alkalmassága és szakító szilárdsága. Ezért fontos a növény biológiai jellemzőinek vizsgálata (8).

A kender egynyári növény, beporzását a szél segíti elő. Szára különböző morfológiai területekből áll, van egy külső sejtrétege, ami nagyon hasonló a bőrhöz, valamint rostsejtjei, más néven háncsrostok. A kendertermesztés célja a háncsrost elemi szálak előállítása. Ezeknek a szálaknak a minőségét kell figyelni és ellenőrizni, hogy megfeleljenek a végtermék követelményeinek (9).

A kender nagy mértékben alkalmazkodik a környezethez, de biológiájában van néhány dolog, aminek következtében a növény bizonyos típusai jobban megfelelnek bizonyos körülményeknek, mint más típusok. A jó terméseredmények eléréséhez különösen fontosak a következők: 1) fotoperiódus; 2) vetési sűrűség; 3) a talaj termékenysége; 4) nedvesség és 5) a vetés és aratás időpontja.

Regeneráló kannabisz gazdálkodás – A megoldás a lábunk előtt hever

Bevált gyakorlatok a kendertermesztésben

1) Fotoperiódus

A kender egyik alapvető és speciális környezeti paramétere a fotoperiódus (napfényes órák száma). A terméseredmények meghatározásában mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt kritikus tényező a virágzási idő. Sok kutatási eredmény igazolja, hogy az optimálisnál rövidebb fotoperiódus korai virágzáshoz vezet. A növény kikelése utáni első hetekben a rendelkezésre álló terület és energia legnagyobb része a levelek növekedését szolgálja. A levél által képzett biomassza növekedése azt jelenti, hogy a növény több napsugárzást vesz fel. Minél több sugárzás éri a növényt, annál több lesz a biomassza. Ahhoz, hogy a növény kivirágozzék, a napsütéses órák napi számának el kell érnie a kb. 14-et. Ha a végtermékünk a szár hozamától függ, akkor a legjobb késleltetni a virágzást egészen az idény végéig, ez meghosszabbítja a vegetatív növekedési szakaszt, és megnöveli a szár által képzett biomassza mennyiségét (10).

2) Vetési sűrűség

A vetési sűrűség befolyásolja a rosttartalmat, a rostok alkalmasságát, valamint a kötött proteinek és olajok/ szekunder metabolitok mennyiségét a magban. A táplálkozási célokat szolgáló termény vetési sűrűsége illóolajok esetén 15 növény/m², csak magtermelés esetén pedig 30 – 75 növény/m². A szálasanyag előállítására termelt növények optimális vetési sűrűsége a helytől függően 50 és 750 növény/m² közé esik (11).

3) A talaj termékenysége

A legtöbb növénynél nagyon fontos a talaj termékenysége. A kender esetén a nitrogén a legfontosabb, szemben más olyan anyagokkal, mint a foszfor vagy kálium. De a nitrogén hatása függ a talaj eredeti termékenységétől; ha eredetileg magas nitrogéntartalmú területeken nitrogén-műtrágyázást végzünk, az alig hoz eredményt, és még ronthatja is a terméshozamot. Ha a talaj eredetileg nitrogénben szegény, akkor nagyobb mértékű nitrogén-műtrágyázással – akár hektáronként 120 kg nitrogén alkalmazásával – a terméshozam jelentősen növelhető (12).

Orvosi kannabisztermelés Európában – a déli államok válnak a legnagyobb beszállítókká

4) Nedvesség

Szárazabb körülmények között a szár magassága, a rostok átmérője és rétegvastagsága sokkal kisebb lesz. Nyilvánvaló, hogy ilyen helyzetben a nedvesség – öntözés vagy eső formájában – fontos a terméshozam szempontjából. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy optimális hozam eléréséhez a kender legalább 500-700 mm nedvességet igényel, és ebből 250-300 mm-t a vegetatív növekedési szakaszban kell megkapnia. Erős párolgású területeken ennél is több nedvesség szükséges (13).

5) A vetés és aratás időpontja

A vetés időpontját rendszerint a talaj hőmérséklete és a víz elérhető mennyisége alapján határozzák meg. Korai vetés általában magasabb szárat és a magokból jobb hozamot eredményez. De ne felejtsük el, hogy déli környezetben egy kicsit később kell vetni, mert korai vetés esetén a növény nem éri el a kívánt fotoperiódust, ezáltal megrövidül a vegetatív növekedési szakasz.

Az aratás időpontja rendkívül fontos a mennyiség és minőség szempontjából, de ezek sokszor a termény végső felhasználásától függnek (14).

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy ha az aratás késik, akkor a biomassza és a szár hozama növekszik, viszont a háncsrost hozama csökken. Például Kínában a növény kikelése után 90 nappal a háncsrost tartalom 22,3 % volt, de a 100. napon ez 19,2 %-ra csökkent. Ideális esetben az aratás időpontja megfelel a végső felhasználásnak; a növényfejlődés későbbi szakaszában nagyobb a mag- és virághozam (15).

Összefoglalás

A fotoperiódustól a vetés és aratás időpontjáig sok tényezőt kell figyelembe venni, hogy kenderföldjeinkből a lehető legjobbat hozzuk ki. A kívánt felhasználástól függően számos tényezőt kell figyelembe venni, mielőtt egy vállalkozást beindítanánk. A fentiekben – visszatekintve a kender történetére is –, sokféle jó megoldást javasoltunk a vállalkozók sikerének elősegítésére.

Fordította: Bálint Irén

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/