Minden cikk idejöhet, ami a kannabisz hatóanyagairól szól. Kannabinoidok, terpének (terpinének).
Kémiai képlet: C21H30O2
Molekuláris tömeg: 314.46g/mol
Dekarboxileződési pont: 120+ °C (248+ °F)
Forráspont: 220°C (428°F)
LD50 (halálos dózis): 270mg/kg majmoknál (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
Kémiai képlet: C21H30O2
Molekula tömeg: 314.46g/mol
Dekarboxileződési pont: 115-145°C (239-293°F)
Forráspont: 180°C (356°F)
LD50 (halálos dózis): 50 mg/kg egereknél (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
Kémiai képlet: C21H30O2
Molekuláris tömeg: 314.46g/mol
Dekarboxileződési pont: 94-145°C (200-293°F)
Forráspont: 157°C (315°F)
LD50 (halálos dózis): „Az LD50-t nem lehetett meghatározni sem rhesus majmokban sem kutyákban, mivel az egyszeri orális dózisok 9000mg/kg mennyiségben sem a delta-8- sem a delta-9-THC-ből nem voltok halálosak.” (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
A fő különbség a fitokannabinoidok, az endokannabinoidok és a szintetikus kannabinoidok között az, hogy az utóbbiak teljesen szintetikusak és laboratóriumban hozzák létre őket. Egy példa a dronabinol (szintetikus Δ9-THC), amely a Marinol aktív vegyületete, egy olyan gyógyszeré, ami kapszulában kapható és az Egyesült Államokban 1985 óta forgalomban van hányinger, hányás, étvágytalanság és súlyveszteség kezelésére, valamint a Cesamet, amit kemoterápia okozta hányinger és hányás kezelésére hagytak jóvá.
A humulén a Humulus Lupulus, a közönséges komló egyik domináns terpénje, innen kapta a nevét; a kannabiszban, a zsályában és a ginzengben is megtalálható. A humulént általában α-humulénnek vagy α-kariofillénnek is nevezik. Míg a humulén rokon a β-kariofilénnel, ez egy másik izomer, amely különálló tulajdonságokkal rendelkezik, és még nem ismerték el, mint étrendi kannabinoidot. A kariofilénhez hasonlóan a humulén is egy szeszkviterpén, amely három izoprén egységből áll, de nem tartalmaz ciklobutángyűrűt.
Az eukaliptol, más néven cineol, az eukaliptuszban található elsődleges terpén, innen kapta a nevét. Az eukaliptol az eukaliptuszfákból származó illóolajok teljes mennyiségének több mint 80%-át teheti ki, de magas koncentrációban megtalálható a teafákban, a bögrefűben, a babérlevélben és a kannabiszban is.
A Δ9-tetrahidrokannabinol (THC) évek óta a legnépszerűbb és legszélesebb körben kutatott kannabinoid a kannabisz tudományban. Manapság azonban úgy tűnik, hogy a kannabidiol (CBD) ellopta a reflektorfényt köszönhetően annak a képességének, hogy terápiás segítséget nyújt különböző epilepsziás betegségekben szenvedő gyermekek számára, miközben nem rendelkezik olyan pszichotróp hatásokkal (pl. „betépés”), mint a THC. Már arra a pontra is eljutott a dolog, hogy egyes államokban „Csak-CBD” orvosi kannabisz törvényeket vezetnek be.
A kannabinoidok azon különféle kémiai vegyületek osztályát képezik, amelyek a kannabinoid receptorokra hatnak olyan sejteken, amelyek elnyomják a neurotranszmitter felszabadulását az agyban, illetve amik nagy számban megtalálhatók a test más sejtjein, például az immunsejteken. Ezek közé a receptor fehérjék közé tartoznak az endokannabinoidok (természetesen termelődnek az emberek és az állatok szervezetében), a fitokannabinoidok (a kannabisz és néhány más növény által termelt), és a szintetikus kannabinoidok (kémiailag előállított).
A limonén egy ciklikus monoterpén, aminek kifejezetten citrus szaga és aromája van, kissé édes, mégis fanyar és keserű. Nem meglepő, hogy a limonént leggyakrabban legmagasabb koncentrációkban a citrusfélék héjában találjuk meg. A limonén gyógyhatásainak kutatásai többségében a d-limonénre koncentráltak, nem pedig a limonén más összetevőire, mint a perilil-alkohol vagy a-limonén.
Terpének a növényvilágban igen elterjedt izoprénmolekulákból felépülő vegyületek. Lehetnek nyílt és zárt láncúak. Az éterhez hasonlóan könnyen párolognak, ezért éteres vagy illóolajok. Vízben nem, alkoholban, benzinben, petroléterben jól oldódnak. Kellemes illatú vegyületek, ezért az illatszeripar nagy mennyiségben használja azokat. A szárazság és napfény elősegíti a terpének keletkezését a növényekben. Kivonásuk vízgőz-desztillációval, hidegen zsírral, vagy melegen különböző oldószerekkel történhet.
