Minden cikk idejöhet, ami a kannabisz hatóanyagairól szól. Kannabinoidok, terpének (terpinének).
A terpenoidok felelősek a kannabisz egyedi aromájáért. Ezek a vegyületek lipofilek, lipidmembránokba permeálódhatnak, és számos közülük képes belégzés után áthatolni a vér-agy gáton. Nemrég Dr. Ethan Russo-val beszélgettünk, hogy többet tudjunk meg a kannabisz-eredetű terpenoidok biokémiai és potenciális farmakológiai tulajdonságairól.
A 2-arachidonoilglicerin (2-AG) a másik fő endogén kannabinoid, amely az anandamid mellett hatással van a központi és perifériás idegrendszer kannabinoid receptoraira. Pontosabban, a 2-AG mindkét CB receptor teljes agonistája, és a CB2 receptor elsődleges liganduma (kötőmolekula).
A CBG számos olyan kannabisz összetevő építőeleme, mint például a THC vagy a CBD.
A kannabinoidok a kannabiszban található aktív hatóanyagok. Ezek a hatóanyagok növényspecifikusak, azaz a különféle növényekben, különböző mennyiségű hatóanyagok találhatók, és ezek különféle módokon hatnak az emberi testre.
A CBC (kannabikromén) az egyik leggyakoribb kannabinoid a THC és a CBD mellett. Kevesen tudják, hogy számos növény nagyobb mennyiségű CBC-t tartalmaz, mint CBD-t. Bár igaz, hogy a CBD számos gyógyászati hatással rendelkezik, a kannabikroménnel jelentősen kevesebb kutatást végeztek.
A kannabisz gyökerei hosszú évszázadokon át tartó orvosi felhasználást mutatnak. A kannabiszgyökerek terápiás potenciálját, azonban a modern időkben nagyrészt figyelmen kívül hagyták.
Az első évszázadban Idősebb Plinius a Természettörténetek című könyvében leírta, hogy a gyökér főzetét fel lehet használni az ízületek merevsége, a köszvény és más, ezekhez a betegségekhez kapcsolódó problémák enyhítésére. A 17. században a különböző természetgyógyászok a kannabisz gyökerét ajánlották gyulladás, ízületi fájdalom, köszvény és egyéb tünetek kezelésére. Későbbi kevés kutatást folytattak ezen a területen, és csak néhány tanulmány vizsgálta a kannabiszgyökér összetételét és annak orvosi potenciálját. A kannabiszgyökerekben azonosított és mért hatóanyagok közé tartoznak a triterpenoidok, a friedelin (12.8 mg/kg) és az epifriedelanol (21.3 mg/kg); az alkaloidok, a kannabiszativin (2.5 mg/kg) és anhidrokannabiszativin (0.3 mg/kg); karvon és dihidrokarvon; N-(p-hidroxi-p-fenil-etil)-p-hidroxi-transz-cinnamamid (1.6 mg/kg); különböző szterolok, például szitoszterin (1.5%), kampeszterol (0.78%) és sztigmaszterol (0.56%); és egyéb kevésbé jelentős vegyületek, beleértve a kolint. Megjegyzendő, hogy a kannabiszgyökerek nem tartalmaznak delta-9-tetrahidrokannabinolt (THC), kannabidiolt vagy más ismert fitokannabinoidot jelentős mértékben.
A kannabisz növény a kannabinoidok és terpének kincsesbányája, amelyek együttműködve hozzájárulnak az egyes fajták aromáihoz, ízeihez és hatásaihoz. A terpineol, az egyik ilyen molekula, fontos szerepet játszik, de ez a terpén nem olyan egyszerű, mint a kannabiszban lévő többi.
A fenyőfák fő terpénje a pinén, amely jellegzetes illatukat adja, de nagy mennyiségben megtalálható a rozmaringban és a kannabiszban is. Bár a pinénnek két fő izomerje van, az alfa– és a béta-pinén, az alfa-pinén a domináns a kannabiszban, és a cikk erre fog utalni, amikor a pinénről van szó.
Kémiai képlet: C22H30O4
Molekuláris tömeg: 358.47 g/mol
Forráspont: 105°C (220°F)
LD50 (Lethal Dose): 5628mg/kg patkányoknál (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
A tetrahidrokannabinolsav (THCA) a növény által termelt THC prekurzora, amely hő és fény hatására idővel THC-vá változik, azaz dekarboxileződik. A THC-val ellentétben a THCA nem okoz pszichotróp hatást majmokban, egerekben vagy kutyákban, és mivel tudjuk, hogy ezek a hatások a CB1 receptor aktiválásából származnak, ez arra enged következtetni, hogy a THCA nem aktiválja erősen ezt a receptort. Nagyon korlátozott mennyiségű kutatás folyik a THCA biológiai hatásairól, és amit tudunk, csak állatokon végzett kutatásokból származik. Patkányokban kimutatták, hogy a THCA csökkenti az émelygést (mint ahogy az a THC-ról is jól ismert). Ebben a tanulmányban azt találták, hogy a THCA hatásait a CB1 receptor okozta. A THC-től eltérően azonban a THCA nem csökkentette a testhőmérsékletet vagy a mozgást, mindkettő tipikus CB1-közvetített válasz. Ezért érdekes, hogy a THCA okoz bizonyos CB1 válaszokat, míg másokat nem. Az emberi makrofágokkal (az idegen anyagok elnyelésében és emésztésében fontos fehérvérsejtekkel) végzett egyik vizsgálat azt mutatta, hogy a THCA csökkentheti a gyulladást, de ez nem a CB1 vagy a CB2 receptoron keresztül történt. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a THCA antioxidáns hatú egerek agysejtjeiben, és védelmet nyújthat a sejteknek a kémiailag indukált sejthalál ellen. A THCA gátolhatja a ciklooxigenáz (COX) aktivitást (ugyanaz a hatásmechanizmus, mint az aszpirint vagy az ibuprofént). Ezek a tanulmányok együttesen azt sugallják, hogy noha a bizonyítékok jelenleg nagyon korlátozottak, okkal feltételezhető, hogy a THCA-nak önmagában is van kedvező hatása, amelyet tovább kell kutatni, különösen akkor, ha a THC pszichotróp hatásai nélkül használható, amit a betegek nem mindig akarnak. Vannak olyan egyedi esetek, amelyekben a THCA előnyös hatásokat mutat epilepsziában és rákkal kapcsolatos fájdalomban.
Kémiai képlet: C21H26O2
Molekula tömeg: 310.43g/mol
Dekarboxileződési pont: 77°C (171°F)
Forráspont: 185°C (365°F)
LD50 (halálos dózis): 13500 mg/kg egereknél (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
Ellentétben az olyan fitokannabinoidokkal, mint a THC vagy a CBD, amelyek a testen kívülről származnak, szervezetünk endokannabinoidoknak nevezett molekulákat termel. Az anandamid (AEA) egy endokannabinoid, amely segít szabályozni a testi funkciókat, például a mozgást, a memóriát, az étvágyat és a fájdalomérzékelést.
