Dr. Joan Parés Grahit: Gondolatok az orvosi kannabiszról

2017. november 25. orvosikannabisz

70 éves vagyok. Miután orvosként nyugdíjba vonultam, időm egy részét önkéntes munkával töltöttem, aminek során ingyenes tanácsokat adtam azoknak, akik különböző panaszok enyhítésére vagy rekreációs célból óhajtottak kannabiszt használni.

Ez a tartalom a Fundación CANNA eredeti cikkének fordítása. Minden jog fenntartva a szerző(k) részéről. Írta Joan Parés Grahit gyakorló orvos, Barcelonában született és 2010-ben ment nyugdíjba. 1974-ben orvosi diplomát szerzett a Barcelonai Autonóm Egyetemen és 1978-ban ugyanitt fejezte be szakképzését a légzőrendszerről. A gyógyászati kannabisz területén 2008 óta dolgozik, a barcelonai La Maca Cannabis Club orvosaként. 2010 és 2015 között önkéntes orvosként működött a CatFAC (Katalónia Kannabisz Egyesületeinek Szövetsége) Terápiás Szolgáltató Csoportjában. 2015 októberében alapító tagja volt a Gyógyászati Kannabisz Spanyol Intézetének (Observatorio Español de Cannabis Medicinal). Az elmúlt években olyan egyesületeknek tartott beszélgetéseket és előadásokat, akik a kannabisz szabadidős és gyógyászati használata iránt érdeklődnek.

A CatFAC szervezettel (Katalán Kannabisz Klubok Szövetsége) közös munkámban körülbelül 700 emberrel beszéltem, akik egészségügyi specialista útmutatását igényelték. Mindegyiküket egy órás interjúra kértem a területen tapasztalt munkatársammal, aki nagyon empatikus azokkal az emberekkel, akiknek baráti szóra van szüksége. A folyamat öt éven keresztül tartott, ami alatt 500 személlyel vettünk fel kérdőívet. Most dolgozzuk fel ezeket, hogy szilárd adatokhoz jussunk. Ez idő alatt 120 embernek tettünk ellenjavallatot a kannabisz gyógyászati használatára.

Minden beteg megbízható dokumentációt hozott a klinikai hátteréről és a szedett gyógyszerekről. Arra voltak kíváncsiak, hogy használható lenne-e számukra a kannabisz. Sokan nagyon hálásak voltak, amiért „normál” orvossal beszélhettek egy olyan kérdésről, amit nehéz felhozni a háziorvosnál vagy akár a családjuk és a barátaik körében. Sokszor szégyenkeztem a szakmabeliek miatt, amikor meghallottam, hogyan reagáltak a kannabisszal kapcsolatos kérdésre, vagy a kipróbálás tényére. Egy neves orvos felállt a székéből és azt kiáltotta: „Nem írunk fel illegális drogokat! Tűnjön innen!” Mások ténylegesen nem tettek ellenjavaslatot, de csak a vállukat vonogatták a páciensek olyan kérdéseire, mint „Van bármilyen ellenjavaslat?”; „Hol tudnék hozzájutni?”; „Mennyibe kerül?”; „Hogyan kell használnom?”; „Befolyásolja-e a jelenleg szedett gyógyszerek hatását?”; „Lehet problémám a törvénnyel?” és a többi. A korrektség kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy találkoztam olyan orvosokkal, akiket érdekelt a kannabisz terápia – egyikük még egy tájékoztató alkalmat is tartott 20-25 orvos és nővér bevonásával egy általános egészségügyi központban – néhányukat pedig a fitokannabinoidok (a kannabisz és néhány más növények által termelt kannabinoidok) gyógyászati használata érdekelte.

Az interjúk végén, amikor indokolt volt, kiállítottunk egy engedélyt a kannabisz gyógyászati célú alkalmazásához. Ezek birtokában a páciensek csatlakozhattak a szövetség valamelyik klubjához, amelyik szakértőket dolgoztat és fogad betegeket, és ahol megfelelő fajták vagy készítmények állnak rendelkezésre. Esetenként a betegek arra használták az engedélyeket, hogy a hatóság számára igazolják a kannabisz tartásának jogosságát.

Amikor dolgozni kezdtem ezen a területen egy közeli személy tapasztalata inspirált, aki számára egyértelműen kedvező volt a kannabisz használata a kemoterápia kísérő kezeléseként, bármiféle káros hatás nélkül. Akkoriban semmit nem tudtam a múlt század vége felé felfedezett endokannabinoid rendszerről. Manapság azonban már nem lehet mentséget felhozni a tudományos közösség tagjainak tudatlanságára, főleg az egészségügyi szakemberek esetében. Számtalan weboldal tartalmaz megbízható tudományos információkat, beleértve a Fundación Canna-t, a Spanyol Gyógyászati Kannabisz Intézetet az oedcm.com-on és a Gyógyászati Kannabisz Nemzetközi Egyesületét a cannabis-med.org oldalon.

Az endokannabinoid rendszer minden állatban megtalálható, beleértve az embereket. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, minthogy az egyik olyan rendszer, amely a sejt anyagcseréjét szabályozza. A rendszer megismerése tágítja mindazt a tudást, amivel mára minden egészségügyi szakértőnek rendelkeznie kellene, hogy a betegségek széles tárházához illesszék a farmakológiai arzenált. A kannabiszban található fitokannabinoidok hasznosak lehetnek a krónikus fájdalom csillapításában, egyes görcsök és rángások enyhítésében, a hányinger és a hányás csillapításában a kemoterápia alatt, az álmatlanság kezelésében, a bélgyulladás megelőzésében és egyéb tünetekben. A kutatások jelenleg is folynak és a laboratóriumi vizsgálatok nagyon pozitív várakozásokkal kecsegtetnek. Azonban a növényre irányuló stigma és rossz hírnév következtében a hatásokat igazoló vagy cáfoló klinikai kutatások nem történnek meg. Néhány nagyon érdekes kutatás viszont folyamatban van az antikarcinogén (rákellenes) hatásokról a SEIC által (Spanyol Közösség a Kannabinoid Kutatásokért seic.es).

Dr. Alan Flashman: Kannabisz autizmusra Izraelben

Ahogy többet tanultam az orvostudomány ezen ágáról, azt is felfedeztem, hogy nagyon sok típusa és altípusa létezik ennek a növénynek, amely több mint 100 kannabinoidot, terpént és flavonoidot tartalmaz. Amikor a kannabiszt gyógyszerként használják, elengedhetetlen a különböző kannabinoidok koncentrációjának ismerete, különösen a THC (tetrahidrokannabinol) és a CBD (kannabidiol), hiszen a hatásaik hozzájárulnak az adott tünetek kezeléséhez, vagy épp akadályozzák azt.

A kannabinoidok nagyon biztonságosak a klinikai alkalmazás kontextusában, de nem nyújtanak univerzális gyógymódot. A gyógyászati alkalmazásukat korlátozza a magas THC tartalom okozta pszichotróp hatás, noha ez múlékony. A CBD-nek nincsenek ilyen hatásai sőt, csökkenteni tudja a THC nem-kívánt hatásait.

Azt is megtanultam, hogy a növény jelentős mennyiségű toxint tárolhat, ezért a növényt és a származékait analizálni kell, hogy elkerülhetőek legyenek a kellemetlen hatások. Tartalmazhat nehézfémeket, melyet a termőtalajból vesz fel, valamint műtrágya maradványokat, rovarirtókat és/vagy patogén mikroogranizmusokat a termesztőrendszerből. Lényeges ezért biztosnak lenni a növény vagy a származék forgalmazójában és elvárni tőle a fitokannabinoidok koncentrációjának analízisét, illetve megbízható elemzéseken keresztül a veszélyes szennyezőanyagoktól való mentesség igazolását. Olyan használók esetében támogatom a személyes használatra történő termesztés egyéni vagy társas formáját, akik megfelelő tapasztalattal és felelősségteljességgel rendelkeznek, és nem gazdasági érdekek vezérlik őket.

A 2011 és 2016 között végzett felméréseink alapján a konzultációra érkezettek 57%-a krónikus fájdalomra keresett gyógyírt, 12% szerette volna a kemoterápiát és az immunoterápiát kísérő szédülést és hányást csillapítani, 7% vágyott a szklerózis multiplex tüneteinek enyhítésére és 12% igényelte egyéb betegségek tüneteinek enyhítését (pikkelysömör, fekélyes vastagbélgyulladás, epilepszia stb.). A gyógyászati kannabiszt kérvényezők életkora 20 és 84 év közötti volt, amiben a többség a 40-60 éves korcsoportba tartozott. A nemek aránya kiegyensúlyozott volt (53% férfi és 47% nő.). A felmérést elvégzők körében 35% használt korábban alkalmilag kannabiszt, 31% szokásszerűen, míg 34% még sohasem próbálta ki.

A legtöbb válaszoló nem ismerte a dohánnyal vagy anélkül készített „joint” szívásán kívüli használati módokat. Ezt a formát azonban nem javasoljuk használatra, hiszen a papír, a dohány és a növény égetése elkerülhetetlenül káros anyagokat képez: policiklusos aromás szénhidrogéneket és olyan gázokat, mint a nitrogén-oxid, a szén-monoxid. Nagy mennyiségben ezek a melléktermékek irritációt idézhetnek elő a száj nyálkahártyájában, a torokban és a légzőszervekben. Ezenfelül, amikor a kannabiszt elszívják, a kannabinoidok 60-70%-a elveszik a nem beszívott füstben. A kannabisz vaporizátorok (párologtatók) már néhány éve elérhetők. Sokféle készülék található a piacon, amelyek közül csak kevés a megbízható. A jó vaporizátorban minden kannabinoid felhasználásra kerül, míg a füstölést kísérő egyik toxin sem jelenik meg. A vaporizálás nitrogén-oxidoktól mentes, kannabinoidokban gazdag eredményt nyújt. Ráadásul a kannabiszpára nem tartalmazza a kátrány származékait, így nem marad a levegőben és a ruházaton.

A párologtatásról szóló megbízható tanulmányok kimutatják, hogy a kannabinoidoknak különböző párolgási hőmérséklete van. A nyugtató hatásra vágyóknak 190-200°C hőmérsékleten vaporizálnia, hogy a leginkább nyugtató kannabinoidokhoz jussanak. A pszichotróp hatások kiváltásához a megfelelő párologtatási hőmérséklet 150-160°C. Ennek a használati módnak az előnye, hogy a párásítás akár 50-60°C-on is megtörténhet, ami megelőzi a nyálkahártya kiszárítását.

A fitokannabinoidok másik használati módja a tejben főzés vagy a vajban kiolvasztás, amivel süteményt lehet készíteni, valamint a tinktúrák, olajos, lokálisan használt krémek és mások. Orálisan használva lassabb a felszívódás, mint belélegezve és olyan változóktól függ, mint a kísérő étel és az emésztőrendszer működése.

Az egyes betegségek és tünetek hatékony kezeléséhez – például az epilepszia, a fekélyes vastagbélgyulladás, a krónikus bélfájdalom – rendszerint magas CBD és alacsony THC tartalmú olajakat használnak. Ezeket bonyolult laboratóriumi készülékekkel és technikákkal állítják elő, ami emelheti az árat, ami szinte elérhetetlenné teszi a termékeket a szerényebb pénztárcájúak számára. A más gyógyszereken való spórolás is költséghatékonnyá teheti a kannabinoid olajokat a közegészségügy számára, amennyiben az orvosok tisztában vannak a felírás menetével.

Dr. Bonni Goldstein: Gyermekek és a kannabisz orvostudomány

Azok a kannabiszhasználók, akikkel találkoztam, három okból fogyasztottak: szabadidős célból, orvosi célból és egyfajta „fenntartó használatként”, hogy hozzájáruljanak a mindennapi jóllétükhöz. Az első esetben a használat alkalmi és a preferált kannabinoid a THC, ami torzítja az idő- és a térérzéket és kiterjeszti a használó fogékonyságát és érzékeit a hangokra, az illatokra, az érintésre és a látásra, különös tekintettel a színek intenzitására. Euforizáló hatása van. Ezek azok a hatások, amit egyesek keresnek, mások pedig próbálnak elkerülni. A kannabisz hozzájárulhat a kreativitáshoz a művészeti tevékenységek során és elősegítheti a befelé figyelést. Néhány „pszichonauta” kifejezetten szereti az enteogén szerek hatásait. A szabadidős használat többnyire jól körülhatárolható eseményekhez köthető: hétvége, éjszaka és a romantikus pillanatok. Nincs ismert komplikáció, amely a hatás során jelentkezne, és rendszerint elvonási tüneteket sem idéz elő. Az elvonási tünetek azoknál jelentkeznek, akik rendszeresen, minden nap használnak kannabiszt hónapokon keresztül és hirtelen hagynak fel a fogyasztással. Ennek eredménye a megnövekedet ingerlékenység, a szorongás és a depresszió is, bár ezek rendszerint pár nap alatt elmúlnak. A kannabisz elvonási tünetei a dohánnyal, az alkohollal és más szubsztanciákkal összehasonlítva enyhék.

A mindennapi jólléthez köthető „fenntartó használatnak” nevezem a csekély mennyiségű kannabisz napi fogyasztását, ami nem egy konkrét kezelést, hanem lazítást jelent egy átlagos nap elején vagy végén, vagy erőt ad például a problémás találkozásokhoz. Az elképzelés a jóllét érzésének elérése pusztán egy enyhe fizikai vagy mentális relaxálással, ami enyhíti a korábbi vagy az eljövendő stresszes helyzetek keltette szorongást. Ebben a használatmódban számolni kell a tolerancia kiépülésével: időről-időre magasabb dózis lesz szükséges ugyanannak a hatásnak az eléréséhez. A tolerancia a THC-re igaz, de a CBD-re nem. A tolerancia visszaállításához a használóknak ajánlottak az absztinens időszakok és a használt fajták változtatása. Ahogyan a zenének sincs értelme a csend nélkül, a „fenntartó használat” kedvező hatásai is absztinens periódusokkal beiktatásával érvényesülnek.

A gyógyászati használat esetében meg kell említeni, hogy a hagyományos gyógyászatban a farmakológia tudományának fejlődésével szigorú statisztikai analízissel, klinikai vizsgálatokkal és megalapozott protokollokkal méri, határozza meg és vizsgálja az egyes szubsztanciákat. A vizsgált jelenségeket logikailag elemezzük és kísérleteket javasolunk a hipotézisek érvényesítésére vagy megcáfolására. Más szavakkal, a folyamat a fenomenológiai empirizmus kísérleti elemzését is magában foglalja. A kannabisz esetében kifejezetten lehangoló látni, hogy míg ezt a munkát laboratóriumi állatokon és emberi szöveteken aprólékosan elvégzik, addig a hatóságok miatt ezt nem követheti ugyanilyen szigorú vizsgálat emberi alanyokon, a laboratóriumi kutatások nyújtotta tudományos bizonyítékok ellenére. Ebben a tekintetben fontos kiemelni a SEIC által végzett hatalmas munkát és a gyógyászatilag alkalmazott növények etnobotanikai és szociokulturális vizsgálatait végző ICEERS erőfeszítéseit (iceers.org).

A „terápiás kannabisz” kifejezést gyakran használják a gyógyászati kannabisz szinonimájaként. Azonban, ha megvizsgáljuk a „terápiás” szó etimológiáját, láthatjuk, hogy a görög therapeutikós szóból származik, ami a törődést, a kiszolgálást és a jóllét előmozdítását jelenti azok számára, akik ezt igénylik. Szigorú etimológiai értelemben mindhárom kannabisz használat – a rekreációs, a fenntartó és a gyógyászati – terápiás lehet, ha a növényt megfelelően használják. Ez a következőt jelenti:

– Nem állhat fenn ellenjavallat, például szívritmuszavar, súlyos mentális betegség, inkompatibilis gyógyszerek vagy egyéb szerek párhuzamos használata; illetve nem használhatják fiatalkorúak;

– Csak ismert kannabinoid koncetrációjú növények és a bizonyított minőségű származékok használhatók. A feketepiacot el kell kerülni;

– A mennyiséget minden alkalommal az elvárt hatáshoz kell párosítani;

– Intelligensen kell megválasztani a fogyasztás helyszínét és társaságát.

Ha gyógyászati célból használják, kifejezetten ajánlott, hogy a páciens általános orvosa vagy terapeutája tudjon a használatról, hogy a legmegfelelőbb klinikai gyakorlatról dönthessen.

Sok előítélet él a kannabisz növénnyel szemben. Ezek a tudatlanság, rosszabb esetben az ismeretlen lebecslésének termékei. Jelenleg nem megfelelő a kannabisz használatról beszélni azokkal, akik nem akarnak hallani az endokannabinoid rendszerről, és hogy milyen funkciókat lát el az emberi testben. Néhány elismert professzor azért beszél elítélően a kannabisszal végzett terápiáról, mert hatalmas gyógyszervállalatok gazdasági érdekeit képviseli. Miközben ezt teszik, helytelenítik a növény megfelelő használatát, amit a terápiás-gyógyászati feljegyzések évezredes története megfelelően dokumentált.

Végül pedig szeretném javasolni, hogy új megközelítésből tekintsünk a függőségre. Néhány sajtótermékben a függőség betegségként jelenik meg. Ez egy súlyos hiba. A függőség hasznos is lehet, amennyiben nem okoz ártalmat az adott személynek. Ez annyira valós, mint a gravitációs erő. Ez a személyes szabadság gyakorlásának formája. Az életünk elképzelhetetlen lenne függőségek nélkül. Csak a halottaknak nincsenek függőségeik. A fontos dolog az, ahogyan menedzseljük őket. Ki merné kijelenteni, hogy nem függ valamilyen ételtől – kenyértől, csokoládétól, bortól vagy cukortól? Vagy bizonyos tevékenységektől, mint amilyen a zenehallgatás, a szex, a munka, a pénzkereset, a sportolás? Vagy bizonyos érzésektől, mint a szerelem, a barátság, a dicsőség vagy a hiúság?

Aki azt állítja, hogy nem függ semmitől az vagy hazudik, vagy álszent, tudatlan vagy egy zombi. Önmagában az autó sem veszélyes; a veszély az autóvezetőben rejlik, aki meggondolatlanságával vagy a tudatlanságával veszélyt okozhat magának és másoknak. Hasonlóképpen, ha tudod, hogyan használd megfelelően a kannabiszt, akkor nincsen benne semmi rossz. A legjobb módja, hogy az ember profitáljon a kannabisz használatából, hogy ismereteket szerezzen róla, de nem a merev, anakronisztikus gondolkodásúak által fenntartott tilalomból.

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/