A tömjénolaj és a rák
Ha azt akarjuk, hogy valami ébren tartson, és lehetőségünk van választani koffeines kávét vagy a koffeinmentes kávét között, melyiket választanánk? Ez nem egy beugratós kérdés. És ha az lenne a kérdés, hogy mit választatnánk a rákkelenes hatássokkal rendelkező vegyületet 50%-ban tartalmazó tömjén, vagy az azt nem tartalmazó tömjén közül? Valószínüleg az előbbit. Azonban az érdekes dolog az, hogy a legtöbb ember az utóbbit választja. A legtöbb ember a tömjén extraktum helyett az illóolajat használja.
Miért választanak így az emberek? Az egyik oka az, hogy az errő szóló videókban és a blogbejegyzésekben azt mondják nekik, hogy a tömjénolaj boswellic savat tartalmaz – a daganatellenes hatóanyagot, ami a tömjén fa gyantájában van. Azonban ez nem igaz, és ennek az az egyszerű oka, hogy a boswellic sav túl nehéz molekula ahhoz, hogy illékony legyen. A boswellic sav a tömjéngyantában található, molekulatömege a 450-500 tartományban van. Azonban az illékony molekuláknak – amelyek képesek elpárologni – 300 alatti a molekulatömegük.
Ez valóban egy bibliai mítosz. Olyan sokan gondolják, hogy a tömjénolaj (azaz tömjén illóolaj) bizonyítottan kezelik a rákot, és sokan használják rosszindulatú daganat kezelésére. Az igazság az, hogy nincs klinikai kutatás. Nem létezik egyetlen olyan felülvizsgált folyóiratban megjelent tanulmány sem, amelyben a tömjén illóolajat sikeresen használták bármilyen rák kezelésére. Csak egy közzétett anekdotikus esetjelentés található a bőrrák sikeres kezeléséről. Ez nem azt jelenti, hogy a tömjén ne lehetne hasznos a rák kezelésében, de amint látni fogjuk, az ennek alátámasztására szolgáló bizonyítékok gyengék.
Ennek a blogbejegyzésnek nem az a célja, hogy elmagyarázza ennek a mítosznak a hátterét. Az cél, hogy perspektívát nyújtson a tömjénnel végzett kutatásokról, összehasonlítva más aromás növényekkel vagy azok kivonataival. Szintén nem célja, hogy megmondja hogyan vagy mivel kell kezelni a rákot.
A kutatásokban használt vegyület, a 11-keto-β-boswellic acid (AKBA), a tömjénfa gyantájában és az abból készült kivonatokban található meg, az illóolajokban nem!
A kutatások
A tömjén illóolajról és rákról 7 kutatás jelent meg, amelyeket az alábbi táblázat mutat be. Mint látható, a bizonyítékok szinte mindegyike in vitro kutatás, ami azt jelenti, hogy az illóolajat a petri-csészében hatásosnak találták a rákos sejtek elpusztításában. Több oka is van amiért ez nem jelenti azt, hogy gyógyítja a rákot. Érdekes, de egy maroknyi in vitro vizsgálat nagyon messze van a mindennapi „rákkezeléstől”, már ha ilyen létezik.
Meg kell ismételni, hogy a rák nem egyetlen betegség. A ráknak számos típusa létezik – agy, mell, prosztata, tüdő, máj, vastagbél stb. A rák minden egyes típusa esetében több altípus létezik, és minden altípusban a betegségnek vannak olyan stádiumai, amelyek eltérő kezelést igényelhetnek. Valójában minden egyes rák egyedi. Ezenkívül a rákos sejteknek sajnálatos hajlamuk van a mutációra és az ellenállás kialakítására, bármi ellen amit használunk.
Még ha például az összes mellrákot egy kategóriába sorolnánk, hogy hatékony kezelést találjunk, akkor is csak pár százat találnánk, in vitro, in vivo és klinikai kutatásokból összesen.
Tehát ahhoz, hogy tömjénolajat a rákkezlés perspektívájába helyezzük, egyszerűen összehasonlítjuk a kutatási eredmények számát más természetes anyagokkal. Kezdésnek kétszer annyi kutatás folyik a fokhagymaolajal – 14 vizsgálat, míg a tömjén illóolaj esetében 7 vizsgálat történt. (És a tömjénnel ellentétben csak egy fokhagymaolaj létezik.) Ha a többféle tömjén illóolaj fő hatóanyagát, az alfa-pinént is belevesszük, ez további 5 daganatellenes vizsgálatot eredményez, az összesen 12. Hozzá kell tenni azt is, hogy az alfa-pinén rákellenes tulajdonságai valójában nagyon gyengék. Ha ezt követően a keverékbe dobjuk a fokhagymaolaj két fő alkotórészét, a diallil-szulfidot és a diallil-diszulfidot, az 200 kutatási anyagot ad ki, és akkor még a fokhagyma kivonatokról nem beszéltünk, csak az illóolajról és annak alkotóelemeiről. Miért van ilyen sok kutatás e két kénvegyülettel (szulfid)? Mert az alfa-pinéntől eltérően, a rákellenes hatásuk egészen lenyűgöző. Ennek ellenére szinte nincs klinikai kutatás.
Ha valóban nagy számokat akarunk találni, akkor van egy természetes vegyület, amely megfelel az elvárásoknak – a kurkumin, a kurkuma (Curcuma longa) aktív alkotóeleme. A kurkumaolajban azonban nem található meg. Egyéb természetes vegyületek, amelyek általános rákkezelésként ígéretesnek tűnnek, a kannabinoidok és a kannabisz, a perilil-alkohol és a Perilla frutescens olaj (különösen agydaganat esetén), valamint a timokinon és a Nigella sativa olaj. Sajnos ezt az utóbbi kettőt nem könnyű megtalálni. Végül ott van a boswellic sav és a tömjén (gyanta)kivonat, ez a csoport pedig ígéretesnek tűnik, sokkal inkább, mint a tömjén illóolaj.
Visszatérve a korábbi állításhoz, a tömjénolaj (és számos faj, valamint a fajon belül több kemotípus is) az állítások ellenére nem tartalmaz boswellic savat. Valójában az idézett kutatási dokumentumok közül kettő az állítja, hogy a desztillált tömjénolaj 0,1–3% boswellic savat tartalmaz (Ni et al. 2012, Suhail et al. 2011). Még ha ez igaz is, azokat az olajokat laboratóriumban állították elő – nincs olyan kereskedelemi forgalomban kapható tömjénolaj, amely bármilyen mennyiségben boswellic savat tartalmazna. A boswellic sav nem szerepel a tömjénolaj lehetséges összetevőinek átfogó áttekintésében (Hussain et al 2013). Még ha körülbelül 1% boswellic sav tartalmú tömjénolajat is tudunk előállítani, az össze sem hasonlítható a 40–60% boswellic savat tartalmazó tömjén kivonatokkal, amik a gyantából készülnek.
Tehát, ha valaki egy olyan természetes anyagot keres, ami alkalmas lehet a rák megelőzésére vagy kezelésére, akkor ne a tömjén illóolaj legyen az első választása. Ehelyett a kurkuma/kurkumin, a kannabisz/kannabinoidok, a fokhagyma/fokhagymaolaj és a tömjénkivonat, amit kapszula formájában forgalmaznak. Ezt követően megfontolandók a fahéjkéreg, a citromfű, a citronella, a narancs, a citrom és a bergamott illóolajai. Ezek hasznosabbak, mint a tömjén illóolaj. Ismételten fontos, hogy a különböző olajok, különböző hatóanyagokkal, különböző típusú rák esetén lehetnek hatásosak.
Referenciák
Ahmed, H. H., Abd-rabou, A. A., Hassan, A. Z., & Kotob, S. E. (2015). Phytochemical analysis and anti-cancer Investigation of Boswellia serrata bioactive constituents in vitro. Asian Pacific Journal of Cancer Prevention, 16, 7179–7188.
Chen, Y., Zhou, C., Ge, Z. et al (2013). Composition and potential anticancer activities of essential oils obtained from myrrh and frankincense. Oncology Letters, 6(4), 1140–1146. doi:10.3892/ol.2013.1520
Dozmorov, M. G., Yang, Q., Wu, W., Wren, J., Suhail, M. M., Woolley, C. L., Young, D.G., Fung, K.M., Lin, H.K. (2014). Differential effects of selective frankincense (Ru Xiang) essential oil versus non-selective sandalwood (Tan Xiang) essential oil on cultured bladder cancer cells: a microarray and bioinformatics study. Chinese Medicine, 9(1), 18.
Frank, M. B., Yang, Q., Osban, J., Azzarello, J.T., Saban, M.R., Saban, R., Ashley, R.A., Welter, J.C., Fung, K.M., Lin, H.K. (2009). Frankincense oil derived from Boswellia carteri induces tumor cell specific cytotoxicity. BMC Complementary and Alternative Medicine, 9, 6.
Fung, K., Suhail, M., & McClendon, B., Woolley, C., Young, D.G., Lin H.K. (2013). Management of basal cell carcinoma of the skin using frankincense (Boswellia sacra) essential oil: a case report. Researchgate.net, 1(2), 1–5.
Hussain, H., Al-Harrasi, A., Al-Rawahi, A., & Hussain, J. (2013). Chemistry and biology of essential oils of genus boswellia. Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine: eCAM, 2013, 140509.
Ni, X., Suhail, M., Yang, Q., Cao, A., Fung, K.M., Postier, R.G., Woolley, C., Young, G., Zhang, J., Lin H.K. (2012). Frankincense essential oil prepared from hydrodistillation of Boswellia sacra gum resins induces human pancreatic cancer cell death in cultures and in a. BMC Complementary and Alternative Medicine, 12, 253.
Forrás:
https://tisserandinstitute.org/frankincense-oil-and-cancer-in-perspective/