Kannabinoidok ismeretei.
Kémiai képlet: C21H26O2
Molekula tömeg: 310.43g/mol
Dekarboxileződési pont: 77°C (171°F)
Forráspont: 185°C (365°F)
LD50 (halálos dózis): 13500 mg/kg egereknél (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
Ellentétben az olyan fitokannabinoidokkal, mint a THC vagy a CBD, amelyek a testen kívülről származnak, szervezetünk endokannabinoidoknak nevezett molekulákat termel. Az anandamid (AEA) egy endokannabinoid, amely segít szabályozni a testi funkciókat, például a mozgást, a memóriát, az étvágyat és a fájdalomérzékelést.
Kémiai képlet: C22H30O4
Molekuláris tömeg: 358.21 g/mol
Forráspont: 130°C (248°F)
LD50 (halálos dózis): 5000 mg/kg patkányoknál, inhalálva embereknél 15.000 mg/m3 mg/kg (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
Kémiai képlet: C21H32O2
Molekula tömeg: 316.48g/mol
Dekarboxileződési pont: n.a.
Forráspont: 52°C (125.6°F)
LD50 (halálos dózis): 300 mg/kg egereknél (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
Kémiai képlet: C21H30O2
Molekuláris tömeg: 314.46g/mol
Dekarboxileződési pont: 120+ °C (248+ °F)
Forráspont: 220°C (428°F)
LD50 (halálos dózis): 270mg/kg majmoknál (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
Kémiai képlet: C21H30O2
Molekula tömeg: 314.46g/mol
Dekarboxileződési pont: 115-145°C (239-293°F)
Forráspont: 180°C (356°F)
LD50 (halálos dózis): 50 mg/kg egereknél (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
Kémiai képlet: C21H30O2
Molekuláris tömeg: 314.46g/mol
Dekarboxileződési pont: 94-145°C (200-293°F)
Forráspont: 157°C (315°F)
LD50 (halálos dózis): „Az LD50-t nem lehetett meghatározni sem rhesus majmokban sem kutyákban, mivel az egyszeri orális dózisok 9000mg/kg mennyiségben sem a delta-8- sem a delta-9-THC-ből nem voltok halálosak.” (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
A fő különbség a fitokannabinoidok, az endokannabinoidok és a szintetikus kannabinoidok között az, hogy az utóbbiak teljesen szintetikusak és laboratóriumban hozzák létre őket. Egy példa a dronabinol (szintetikus Δ9-THC), amely a Marinol aktív vegyületete, egy olyan gyógyszeré, ami kapszulában kapható és az Egyesült Államokban 1985 óta forgalomban van hányinger, hányás, étvágytalanság és súlyveszteség kezelésére, valamint a Cesamet, amit kemoterápia okozta hányinger és hányás kezelésére hagytak jóvá.
A Δ9-tetrahidrokannabinol (THC) évek óta a legnépszerűbb és legszélesebb körben kutatott kannabinoid a kannabisz tudományban. Manapság azonban úgy tűnik, hogy a kannabidiol (CBD) ellopta a reflektorfényt köszönhetően annak a képességének, hogy terápiás segítséget nyújt különböző epilepsziás betegségekben szenvedő gyermekek számára, miközben nem rendelkezik olyan pszichotróp hatásokkal (pl. „betépés”), mint a THC. Már arra a pontra is eljutott a dolog, hogy egyes államokban „Csak-CBD” orvosi kannabisz törvényeket vezetnek be.
A kannabinoidok azon különféle kémiai vegyületek osztályát képezik, amelyek a kannabinoid receptorokra hatnak olyan sejteken, amelyek elnyomják a neurotranszmitter felszabadulását az agyban, illetve amik nagy számban megtalálhatók a test más sejtjein, például az immunsejteken. Ezek közé a receptor fehérjék közé tartoznak az endokannabinoidok (természetesen termelődnek az emberek és az állatok szervezetében), a fitokannabinoidok (a kannabisz és néhány más növény által termelt), és a szintetikus kannabinoidok (kémiailag előállított).
