A tetrahidrokannabinol (THC) és a tetrahidrokannabivarin (THCV) egyaránt kannabinoidok, amelyek megfelelő dózisban kölcsönhatásba léphetnek a szervezet endokannabinoid receptoraival, hogy pszichoaktív hatásokat váltsanak ki.
De nagyjából itt ér véget a hasonlóság. A hasonló nevük ellenére a kettő különböző szülőmolekulákból származik, különböző dózisokban eltérő hatásokat váltanak ki, és természetesen drámaian eltérő szinten vannak jelen a kannabisznövényen belül.
A Diabetes Care folyóiratban megjelent randomizált, placebo-kontrollos adatok szerint a kannabisz egyik összetevője, a THCV (tetrahidrokannabivarin) alkalmazása a 2-es típusú cukorbetegek glikémiás kontrolljával hozható összefüggésbe.
A Δ9-tetrahidrokannabinol (THC) évek óta a legnépszerűbb és legszélesebb körben kutatott kannabinoid a kannabisz tudományban. Manapság azonban úgy tűnik, hogy a kannabidiol (CBD) ellopta a reflektorfényt köszönhetően annak a képességének, hogy terápiás segítséget nyújt különböző epilepsziás betegségekben szenvedő gyermekek számára, miközben nem rendelkezik olyan pszichotróp hatásokkal (pl. „betépés”), mint a THC. Már arra a pontra is eljutott a dolog, hogy egyes államokban „Csak-CBD” orvosi kannabisz törvényeket vezetnek be.
A kannabinoidok azon különféle kémiai vegyületek osztályát képezik, amelyek a kannabinoid receptorokra hatnak olyan sejteken, amelyek elnyomják a neurotranszmitter felszabadulását az agyban, illetve amik nagy számban megtalálhatók a test más sejtjein, például az immunsejteken. Ezek közé a receptor fehérjék közé tartoznak az endokannabinoidok (természetesen termelődnek az emberek és az állatok szervezetében), a fitokannabinoidok (a kannabisz és néhány más növény által termelt), és a szintetikus kannabinoidok (kémiailag előállított).
