Kannabiszhasználat az ókorban: India

2020. december 29. orvosikannabisz

A kannabisz a világ egyik legrégebbi kultúrnövénye, a bizonyítékok arra utalnak, hogy mi, emberek akár 10 000 éve is hasznosíthattuk a növényt. Ez a kapcsolat a mai napig gyakorlatilag változatlanul fennmaradt, annak ellenére, hogy a modern társadalmakban elterjedt a növény tiltása.

A növény használatának visszaszorítására irányuló több évtizedes erőfeszítések nyomán sok országban most kezdik újra liberalizálni a kannabiszt, és mind az orvosi, mind a rekreációs célú kannabiszhoz való hozzáférés forró téma. A növény sokféle felhasználásának tiszteletére megvizsgáljuk, hogyan használták egyes ókori társadalmak a kendert és a kannabiszt betegségeik kezelésére és spirituális célokra.

A kendert, az alacsony THC-tartalmú kannabisz fajtáját, szívós szárának és rostjának köszönhetően ipari felhasználása hosszú múltra tekint vissza. Az üzemet sok egyéb mellett ruhák, fegyverek és hajóvitorlák készítésére használták. De a növénynek hosszú kapcsolata van az ősi vallásokkal és az orvoslással is.

A kannabisz és az ókori hinduizmus

A hinduizmus volt az elsődleges vallás India régiójában – történelmileg utalva az Indus folyó és völgye körüli vidékekre. A kannabisz szanszkrit szava – „bhang” vagy „bhanga” – vélhetően az arab „benj” és a perzsa „beng” szó forrása. A kannabisznak hosszú és gazdag története van a világnak ezen a részén, és még ma is számos területen megtalálható vadon – különösen a Himalája lábánál.

A Védák és a kannabisz

A kannabisz ókori indiai társadalmakban való használatával kapcsolatos ismereteink nagyrészt a Védák néven ismert ősi hindu szentírásokból származnak. Ezeket a szent szövegeket i.e. 1500-500 között rögzítették az írott szóban. Ezt megelőzően úgy gondolják, hogy a Védák tanításait nemzedékeken át mesterről tanítványra adták, és megjegyezték, hogy az eredeti üzenet érintetlen maradjon.

A Védákban a kannabisz az öt szent növény egyikeként szerepel az árpa és a szóma mellett (egy azonosítatlan növény, amelynek a leve rituális ital volt). Úgy tartják, hogy a növényt a védikus korszak óta az Ayurveda (hagyományos orvoslás) részeként használták, és nagyrészt Shiva istenhez kötik.

Kannabiszhasználat az ókorban: Kína

A hindu legendákban szereplő kannabisz

Különböző hindu legendák mesélnek Shiva istenről és kannabiszfogyasztásáról – amelyet bhangnak neveznek. Például a hindu istenek története, akik felkavarják a kozmikus óceánt, hogy hozzáférjenek a halhatatlanság elixírjéhez (Amrit). A legenda egyes változatai azt állítják, hogy a kannabisz ott kezdett növekedni, ahol ennek az elixírnek a cseppjei hullottak.

Egy másik változat szerint amikor a pusztítás istenét, Sivát felszólították, hogy igya meg a felkavart óceánból származó mérget, a torka elkékült, és hatalmas fájdalmai voltak, amíg a felesége, Parvati nem adott neki bhangot.

Noha a hinduizmusban számos történet létezik – általában Shiva körül –, amelyek a kannabiszhasználatra utalnak. Ezek a mesék azonban nem különösebben népszerűsítették a kannabisz bódítószerként vagy gyógyszerként való használatát. Sokan úgy vélik, hogy ezek a mesék a növény toxicitására figyelmeztetnek, ha helytelenül fogyasztják, ezért a hagyományos készítmények a kannabisz toxikus tulajdonságainak megtisztítására összpontosítanak.

A kannabisz toxikus hatására való utalások ellenére a növény és az isten közötti kapcsolat az ősi hindu kultúrában azt eredményezte, hogy a szent emberek kannabiszt használnak, hogy közelebb kerüljenek választott Istenükhöz, Shivához.

Továbbá, bár a kannabisz technikailag tiltott Indiában, ez a törvény nem vonatkozik a növény leveleire. Ezért nem ritka a bhang fogyasztása, különösen Shivaratri fesztivál éjszakáján.

Kannabisz és kender az Oszmán Birodalomban

Hogyan használták a kannabiszt az ókori Indiában?

A kannabiszt talán évezredek óta használják a hindu spirituális gyakorlatok és a hagyományos orvoslás részeként. Azonban a „bhang” – a kannabisz szanszkrit szava – gyógyszerként való legkorábbi említése Sushruta műveire vezethető vissza, amelyeket feltehetően i.sz. 500-600 között írtak.

A Sushruta a kannabiszt „antiflegmatikusnak” nevezi, és hasmenéssel járó hurutos gyógymódként, valamint epeláz gyógymódjaként ajánlják. Az Ayurvédában a kannabiszt főként az emésztőrendszeri és légúti betegségek kezelésére használták. A későbbi irodalmi források azonban arra is utalnak, hogy a kannabiszt más betegségek, köztük az epilepszia és az asztma kezelésére is használták.

A növény gyógyászati és spirituális felhasználása mellett az ókori indiánok ipari célokra is használták volna a kendernövényt, hasonlóan az akkori más vidékeken látottakhoz. Például a kenderrostokat évezredek óta használják textíliák, köztük ruházati cikkek előállítására.

Bizonyítékok vannak arra, hogy az ókori indiaiak alkalmazhatták először a „kenderbeton” technológiát – egy olyan vakolatformát, amely agyag- vagy mészvakolattal kevert „bhang”-ot tartalmaz. A kenderrostok természetes rovarirtó és peszticid tulajdonságairól azt gondolják, hogy csaknem 1500 évig segítettek megőrizni a műalkotásokat az Ellora-barlangban.

Kérünk mindenkit, támogassa non-profit egysületünk munkáját, akár csak egy pohár kávé árával.
Ezen az oldalon lehet támogatást küldeni:
https://orvosikannabisz.com/tamogatas/