Amikor a nem-pszichotróp kannabinoidokról beszélünk, amelyek széles körű egészségügyi előnyöket rendelkeznek, a CBD tűnik a legelismertebbnek. Az idő múlásával és a kannabisz növénnyel végzett kutatások előrehaladásával a CBD savas formájú prekurzora rendkívül ígéretesnek bizonyult. A kannabidiolsav, amely CBDA néven is ismert, egy természetben előforduló fitokannabinoid, amely bőségesen megtalálható a CBD-dús kender és kannabisz fajtákban.
A zöldségeket jellemzően úgy határozzák meg, hogy egy „termesztett lágyszárú növény ehető része, és általában élelmiszerként fogyasztják.” Ez általában egy növény levelére, szárára, virágjára, gyökerére utal. Egyes zöldségeket nyersen is lehet fogyasztani, míg másokat meg kell főzni ahhoz, hogy ehetővé váljanak. Amikor bizonyos gyümölcsöket és zöldségeket felmelegítünk, azok rengeteg hasznos enzimet és tápanyagot veszítenek el. A kannabisz nagyon hasonlít ebben a hagyományos zöldségekhez.
A kannabidiolsav (CBDA), egy a kannabiszban található kevéssé ismert vegyület, gátolhatja a rendkívül agresszív mellrák terjedését, állítja egy tanulmány, ami a Természetes Gyógyszerek Folyóiratban (Journal of Natural Medicines) és az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institute of Health) online kiadásában jelent meg.
Kémiai képlet: C22H30O4
Molekuláris tömeg: 358.21 g/mol
Forráspont: 130°C (248°F)
LD50 (halálos dózis): 5000 mg/kg patkányoknál, inhalálva embereknél 15.000 mg/m3 mg/kg (Összehasonlítás a nikotinal egereknél – 3.34mg/kg, embereknél – 40-60mg/kg)
A kannabinoidok azon különféle kémiai vegyületek osztályát képezik, amelyek a kannabinoid receptorokra hatnak olyan sejteken, amelyek elnyomják a neurotranszmitter felszabadulását az agyban, illetve amik nagy számban megtalálhatók a test más sejtjein, például az immunsejteken. Ezek közé a receptor fehérjék közé tartoznak az endokannabinoidok (természetesen termelődnek az emberek és az állatok szervezetében), a fitokannabinoidok (a kannabisz és néhány más növény által termelt), és a szintetikus kannabinoidok (kémiailag előállított).
“Amikor a fiam Calvin kettő volt, kapott egy negyvenöt perces rohamot. A sürgősségi gyógyszer, amit a kórházi dolgozók beadtak neki nem volt rá hatással. Az epilepszia kutatásaim során azt olvastam, hogy minél tovább tart egy roham, annál nehezebb megállítani, ezért a férjem Michael és én, Calvin közelgő halálától való félelmünkben, tehetetlenül ültünk mellette és puszikkal köszöntünk el tőle. Másodpercekkel később a roham elmúlt.
