Illóolaj kémia

essential-oil-bottles-150902

Néhány, de nem minden növény képes kemotípus, azonos növényi formák létrehozására különböző kémiai összetétellel. Fontos, hogy megértsük az alapvető kemotípus osztályozásokat, mert ezek megmutathatják egy konkrét illóolaj terápiás hatásait.

Az esszenciális olajok összetevőinek két fő csoportja van, amelyek meghatározzák egy illóolaj kémiáját. Ezek a szénhidrogének és az oxigéntartalmú vegyületek. Ezek az alább felsorolt alcsoportokra oszthatók tovább.

Szénhidrogének

Monoterpének:
A terpének egyfajta szénhidrogének, amik segítenek kiüríteni a méreganyagokat a májból és a vesékből, és gátolják a méreganyagok felhalmozódását. A monoterpének fokozzák és keigyensúlyozzák az olajok más alkotóelemeinek terápiás értékét. Helyreállítják a helyes információkat a sejt DNS-ében, miután a szeszkviterpének és fenolok elvégezték a munkájukat.
A grapefruit, a narancs, és a balzsamfenyő nagy mennyiségben tartalmaznak monoterpéneket.

Szeszkviterpének:
Hasonlóképpen, a szeszkviterpének fertőtlenítők és gyulladásgátlók. Törlik a rossz információt a sejtmemóriából és jelen vannak szinte minden illóolajban.
A cédrusfa, a szantálfa és a mirha nagy mennyiségben tartalmaznak szeszkviterpéneket.

Oxigéntartalmú vegyületek

Észterek:
Az észterek (észterezés) olyan vegyületek amik egy alkohol egy sav reakciójából jönnek létre. Az észterek gyakoriak és számos illóolajban megtalálhatók. Gombaellenesek és nyugtató hatásúak. Ez közös a terpénekkel. Némelyikük toxikus.
A bergamott, az orvosi macskagyökér és a római kamilla nagy mennyiségben tartalmaznak észtereket.

Aldehidek:
Aldehidek nagyon reaktívak és fertőzésellenesek, nyugtató hatással vannak a központi idegrendszerre. Helyileg alkalmazva okozhatnak irritációt vagy bőrgyulladást; azonban belélegezve nyugtató hatásúak.
A fahéj kéreg és a citromfű nagy mennyiségben tartalmaznak aldehideket.

Ketonok:
Ketonok megnövelik az anandamidot; ösztönözik a sejtek regenerációját, elősegítik a a szövetek kialakulását és feloldják a lerakódott váladékot. Jellegzetes illatuk és nyugtató hatásuk van. Nagyrészt az olyan olajokban találhatók meg, amiket a felső légutakra használnak, mint az izsóp, a muskotályzsálya és a zsálya. Emelett nagy mennyiségben találhatók meg a cédrusban, a rozmaringban és a mezei mimózában.

Alkoholok:
Alkoholok általánosan ismertek a fertőtlenítő és vírusölő tevékenységükről. Nagy az ellenállásuk az oxidációval szemben és általában a nem mérgezőek.
A rózsafa, a muskátli és a rózsaolaj nagy mennyiségben tartalmaznak alkoholokat.

Fenolok:
A fenolok azok az összetevők, amelyek az olajok sajátos illatért felelősek. Antiszeptikus, antibakteriális és serkentő hatásuk van; azonban hígítás nélkül alkalmazva okozhatnak bőr érzékenységet. Nagy mennyiségű oxigenizáló molekulákat (az oxidatív és az oxigenizáló nem azonos) tartalmaznak; és kivételes antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek. Kitisztítják a sejtek receptor helyeit, így a szeszkviterpének törölni tudják a hibás információt a sejtből.
A teabogyó, a szegfűszeg és teafa illóolajai nagy mennyiségben tartalmaznak fenolokat.

Oxidok:
Az oxidok olyan más vegyületekből származnak, mint például az alkoholok, a terpének vagy a ketonok, amelyek oxidálódtak. Köptető hatásuk van és enyhén stimulálók lehetnek. Az 1,8-cineol vagy eukaliptol a legelterjedtebb tagja az oxidok családjának, és sok növényben jelen van! Több ilyen vegyület mérgező lehet túlzott használat esetén.
A rozmaring és az eukaliptusz fajok nagy mennyiségben tartalmaznak oxidokat.

Forrás:
http://www.skininc.com/skinscience/ingredients/The-Science-of-Essential-Oils-303299761.html
http://www.experience-essential-oils.com/chemistry-of-essential-oil.html
http://www.essentialoils.co.za/components.htm

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.